Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata
disputációk szerint maguk a marburgi-heidelbergi magyarok is legtöbbre őt tarthatták: leggyakrabban, legtöbben (nyomtatásban és kéziratos bejegyzéssel) néki ajánlották disputációjukat. A marburgi peregrinusok disputációs könyvanyagának jelentős része fennmaradt, és ezek vizsgálata igen tanulságos lehet számunkra. Jelenlegi ismereteink szerint a peregrinálók debreceni és sárospataki csoportjának maradtak ránk könyvei ezekben a könyvtárakban. A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtára rendelkezik négy gyűjteményes kötettel. A B. 546 jelzetű kötet Muraközi Dús Márton tulajdonában volt, erre utal a pergamenkötésen szereplő supralibros: MDM 1617. A kötéstáblán belül és az első lapon Szombathi János kézírásával szerepel a gyűjteményre vonatkozó információ: „Collectio Variorum Tractatuum Theologicorum Philosophicorum, Ann. 1599-1617. Marpurgi editorum instituta a Martino Dus Muraközi (cujus nomen in fronte Ligaturae exhibent literae M.D.M.) Marpurgi Anno Dni 1617.” A kötet tizenhét művet tartalmaz, mind marburgi nyomtatvány: Wesselius, Goclenius, Filiczki János, Eglinus, Combachius, Crucigerus és Theodor Vietor munkáit köttette egybe hajdani tulajdonosa; az itt szereplő írások legtöbbje filozófiai, kisebb részben teológiai tárgyú.33 Ugyancsak a sárospataki gyűjteményben maradt ránk az SS. 98 jelzetű kolligátum. A pergamen kötéstáblán kívül szereplő supralibros mutatja a hajdani tulajdonost és a beköttetés időpontját: TSL, a lap alján: 1619, vagyis Lévai Suba Tamás köttette egybe az itt lévő nyomtatványokat. Belül pedig Szombathi János gi, hessen-kasseli közeghez, nehezen képzelhető el, hogy valamilyen kapcsolat ne alakult volna ki közöttük. Az bizonyítható, hogy tudott Móric Molnárt támogató mecénási pártfogásáról és bizonyos műveit is ismerhette. Ez derül ki a Monumentum Sepulcrale című monumentális kötetből, amely Móric halálára jelent meg és a kortársak emlékező hódolatát tartalmazza sok változatban. A Pars Altera Combachius terjedelmes írását adja közre, amelyben részletesen szól a szerző Móric kimagasló nyelvtudásáról, a magyar gyakorlásában, fenntartásában Molnár Albert műveinek is szerepe lehetett. Ugyanis „Nem hiányzott Móric erényei közül a magyar nyelv ismerete sem, amelyben annak a Molnár Albertnek a műveivel gyakorolta magát, akinek gondos bibliakiadását magyar hazája köszönheti, és akit - mint emlékszem - ő (azaz Móric fejedelem) ezután, az ő oktatójának is nevezett.” Ez a megfogalmazás roppant izgalmas és újszerű kapcsolatot is sejtet Szenei és patrónusa között, nemcsak támogatottja, de a magyar nyelvben tanítója is volt ezek szerint. Combachius közlése nem látszik túlzónak, forrása lehetett akár Szenei, akár maga a fejedelem, vagy a magyar peregrinusok köre is. „Sed nec deerat Ungarici sermonis peritia: qua in re usus est opera Alberti Molnári, ejus, cui Bibliorum versionem exquisitam debet patria Ungaria: quem praeceptorem praeterea appellare eum memini.” Monumentum Sepulcrael, ad Illustrissimi Celsissimique Principis ac Domini, DN. MAVRITII Hassiae Landgravij, Comitis Cattimoelibocorum Deciorum Zigenhainae & Niddae, & Principis Deo cum primis atque Imperio Romano fidelissimi, ut et pietatis, quae secundum Deum est, Asertoris Constantissimi, ac vindicis libertatis Germaniae acerrimi, MEMORIAM GLORIAE SEMpitemam erectum. Cassellis, Prostat Francofurti apud Johannem Ammonium, 1640, 60. A HABW VIIIA 266b jelzetű kötetét használtuk. 33 A kötet részletes vizsgálatától most eltekintünk, bár később ez elvégzendő feladat. Ugyanitt található az SS. 264 jelzetű kolligátum, amely ugyancsak Muraközi Dús Márton gyűjteménye, 38 disputádét köttetett egybe. (Hasonlóan vaknyomásos MDM monogram és 1620-as dátum mutatja a pergamen kötéstáblán a tulajdonos személyét, belül pedig olvashatjuk Szombathi János információját a gyűjtemény keletkezéséről és hajdani tulajdonosáról.) A kötet 38 disputációt tartalmaz, közöttük Lázári Egri Gáspár 1620-as marburgi vitatkozását. A kötet többi disputációja egyébként heidelbergi keletkezésű. 208
