Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A marburgi magyar peregrináció és a Verbesserungswerk kapcsolata
egyedül álláspontjával. Idéz egy 1607-es egyetemi vizitációs véleményt, miszerint a teológiai tanszék négy professzora nem felelt meg az itt rájuk mért feladatnak. (Igaz, a vizitációt végzők többsége rejtetten lutheránus beállítottságú volt.) Véleménye szerint a baj gyökere Móric tartománygróf egyetempolitikája volt, ahogyan meghívta, kiválasztotta a professzorokat.* 5 6 Szerinte hiba volt Caspar Sturm, Gregorius Schönfeld és Johannes Molther meghívása, egyedül Raphael Egli volt méltó erre a stallumra. 1607-ben Schönfeld lett a rektor, ugyanekkor hívja meg Móric teológiai professzornak Caspar Sturmot és Raphael Eglinust.7 A marburgi egyetem - mint az első protestáns alapítású német univerzitás - tudományos jelentősége ugyan kétségtelen, mégis 1607-ig alig látogatták magyarok. Zoványi szerint Szenei Molnár előtt mindössze hárman subscribáltak. A Iulius Caesar által 1875-ben kiadott Catalogus Studiosorum Scholae Marpurgiensis című anyakönyv alapján hitelesen korrigálhatjuk a névsort, de így is csak hatra emelkedik az. A sort Szenei Molnár Albert nyitja meg, 1627-ig 45-46 magyar hallgató iratkozott be. 1605-1625 között lesz a marburgi egyetem a német kálvini irányzat előretörésének egyik fontos központja. Az időhatárokat azért lehet ilyen jól kijelölni, mivel Móric ekkor megörökölte elhalt nagybátyja után Marburgot és vele az egyetemet, azonban II. Ferdinánd a regensburgi birodalmi gyűlésen kikényszerítette az egész marburgi örökség visszaszolgáltatását. (Sok kortárs értelmezése szerint Móric Ludovicus végrendeletét megváltoztatva - annak akarata ellenére - kezdett Marburgnak és környékének erőteljes kálvini útra kényszerítésére.) Ennek volt egyik első velejárój a a gyors teológiai tisztogatás, ahogyan az egyetem anyakönyve azt megőrizte: „.. .primum Ecclesiam a Doctoribus Calvinianae religioni addictis et contra tenorem testamenti ei obtrusis repurgavit, eique sinceros invariatae Confessionis Augustanae pastores, iuxta tenorem supradicti testamenti, praefecit.”8 Az 1605 augusztusában elmozdított lutheránus torische Kommission für Hessen, 1974 (Quellen und Forschungen zur hessischen Geschichte, 27.). 5 Uo., 27-28: „Mit seinem Urteil stand Komáromi nicht allein. Eine im Jahre 1607 durchgeführte Universitätsvisitation ergab, daß die vier Inhaber der theologischen Lehrstühle ihrer Aufgabe in keiner Weise gewachsen waren. Die Wurzel des Übels war die Berufungspolitik des Landgrafen Moritz. Bei der Umwandlung im Jahre 1605 waren die lutherischen Theologen entlassen worden. Landgraf Ludwig V. von Hessen-Darmstadt nahm sie in Gießen auf und verwandelte das dortige Gymnasium 1607 in eine Universität. Statt nun nahmhafte ausländische Calvinisten nach Marburg zu berufen, begnügte sich Moritz mit Leuten aus den Reihen hessischer Pfarrer, Caspar Sturm, Gregorius Schönfeld und Johannes Molther. Die einzige ausartige Berufung galt dem umstrittenen Raphael Egli aus Zürich.” 7 Catalogus Studiosorum Scholae Marpurgiensis, Edidit Iulius CAESAR, Marburgi, MDCCCLXXV. Lásd: Nendeln-Liechtenstein, Kraus Reprint, 1980 (Nachdruck d. Ausgabe Marburg 1875-1888), 33: „Promotiones hoc anno celebres habitae sunt die 19. Martii in Theologia Reverendorum et Clariss. virorum Dn. Casparis Sturmii Stipendiariorum Ephori, et Dn. Raphaelis Eglini Iconii Tigurini, utri- usque Professoris Theologi: conferente rite gradum et insignia Reverendo et Clariss. viro Dn. Gregorio Schönfeldio S. S Theologiae D. et Professore ac per inferiorem Hassiam superattendente...” 8 CAESAR, Catalogus..., 1980, 166: „Deinde ex Academia removit professores illos omnes, qui a morte Celsissimi Domini Testatoris Landgravii Ludovici senioris b. m. praeter modum et ordinem in testamento praescriptum recepti fuerunt, nimirum D. Johannem Crocium, tunc Rectorem, D. Geor- gium Crucigerum Ephorum, D. Antonium Matthaeum Ictum, D. Iohannem Moltherum Medicum, Licentiatum Johannem Combachium, Catharinum Dulcem, D. Gregorium Schönfeldium iuniorem, et D. Christianum Sturmium ...Revocati quoque sunt et Caesarea autoritate in integrum restituti 30 198
