Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
(1516-ban megjelent írásában már világos az egyházi tanítások megjavításának szükségessége). Akkoriban előre meg is jövendölte a török császárságról annak az előnyomulását és fordulatát, amelyik elfoglalja majd Magyarországot és a szomszédos térségeket is pusztítani fogja. Ezután megítélhetjük, valóban bekövetkezett a török császárság megváltozása.77 1542-ben a speyeri birodalmi gyűlés Buda visszavételét határozza el, amit meg is kísérelnek a birodalmi hadak Joachim brandenburgi választófejedelem vezetésével, de a vállalkozás szeptemberben kudarcba fullad. Az esemény jól tükröződik Melanchthon levelezésében. Már a hadi készülődések hírére meglepően heves szenvedéllyel reagál. Május 18-án német és latin nyelvű levelet is ír a választófejedelemnek, mindkettő a vállalkozás célját értelmezi. A latin inkább a politikai ellenséget vizsgálja, különleges elvetemültségét taglalja, amelyik eltér minden eddigi hadviselés történelmi tapasztalatától, könyörtelenségben, vadságban, minden kultúra és erkölcs teljes megsemmisítésében: hozzá semmi sem fogható. Ehhez mérhető tehát az ellene induló elszánása, testi-lelki feladata, Istentől kapott megbízatása.78 A német nyelvű levél eszkatologikus dimenzióban értelmezi a jelent és benne a hadba indulót és az ellenséget is. (Már a címzése is mutatja a hadjárat magyarországi célját: An den Churfürsten zu Brandenburg, Markgraf Joachim den andern, als er wider den Türken gen Ofen gezogen ist.) ,A végső időkben járunk, amiről Dániel beszél, értünk harcolni fog a hatalmas harcos, aki Isten Fia, ahogyan azt Dániel megjelenti (der große Kriegsmann, der Sohn Gottes, wie Daniel meldet). Ahogy én most minden körülményt vizsgálok, ez az az idő, amiről Dániel beszél. Azt is mondja, hogy egy kis népen keresztül kellene a segítségnek megtörténnie. Nem kételkedem abban sem, hogy hűséges prédikátorokat képeznek ki ennek a serény és jámbor hadinépnek.” Meglepő módon még a maga harcra és halálra szántságát is kijelenti: „Ezt a szándékomat akarom én minden időben felajánlani, készen vagyok testemet és életemet kockáztatni a török ellen, ahogyan bizony ebben a segítségben mi mind valamennyien kötelesek vagyunk cselekedni.”79 Ugyanekkor keletkezett az az irat, amely Cas77 Vol. IV. 1837. 780-781: „Fűit Isenaci ante annos quinquaginta vir pius et doctus, Iohannes Hilten, qui cum alia multa praedixit, quae evenerunt, (nam diserte scripsit, anno 1516. initium fore emendationis doctrinae ecclesiasticae,) tum etiam de Turcici regni successibus et inclinatione vaticinatuis est, qui et Pannoniis potiturum Tuream, et vicinas regiones vastaturum esse scripsit. Postea vero inclinationem regni Turcici secuturum esse existimavit.” 78 Uo. 823: „Etenim cum omnes omnium gentium historias, populorum mores, militiam, domesticam aut castrensem disciplinam, res gestas atque imperia colligo et considero, invenio nullam nationem extitisse, in qua plus fuerit impietatis, crudelitatis flagitiosarum libidinum, denique immanitatis in omni genere, quam in Tureis. Alii reges ac populi ita gesserunt bella, ut postea Respub. legibus, moribuis et religione ornarent. At Tureae nullis iustis de causis bella movent, gerunt crudelissime, postquam vicerunt, religiones, bonos mores, et totam civilem disciplinam tollunt, et devictas nationes ad miserrimam et foedam servitutem redigunt. Itaque sciat Cels. V. bellum iure et mandato Dei, tan- quam adversus saevissimos homines gerendum esse.” 79 IV. 822: „.Es ist ganz gewiß, daß die Türcken vornämlich suchen Vertilgung oder Schmach des Namens Christi. Darum ist Gottes Befehl, ihm zu wehren. Und ob wir gleich in solchem Krieg unsere Strafe auch tragen müssen; so wissen wir doch, das wir in Gottes Hut und Gnaden sind, darum tröstet uns dennoch Gott, daß auf diese letzte Zeit für uns streiten werde der große Kriegsmann, der Sohn Gottes; wie Daniel meldet. Und wie ich alle Umstände ansehe, so ist es diese Zeit, davon Daniel redet. 153
