Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
beli összefüggéseit, magyarországi formáit és érvényesülését, amelyek szorosan össze is tartoznak, de el is válnak egymástól. „Ha a két fogalmat összevetjük, akkor kiviláglik a kettő között fennálló különbség. Az apokaliptika a jövőből tekint a jelenkorba, előre elmondja azt, ami majd bekövetkezik, és ennek ismeretében értelmezi a jelent, képszerű, metaforikus ábrázolásban átfogja az egész történelmet. Mivel minden meghatározott, elmarad a megtérésre sürgető felhívás. Rá jellemző kifejezésformái: az én-forma, teijedelmes látomások, angyali magyarázat stb. Az apokaliptikus irodalmi műfaj sajátos jegye a fikció, melyben Isten kinyilatkoztatásaként mondja el a végidőket. Ezzel a jelenkor embereit, melyet rossznak, bűnösnek tekint: figyelmeztesse a megtérésre. Az eszkatológia az apokaliptikával szemben a jelenből tekint a jövő felé, amelyet az üdvösség és a bűn kettőségében szemlél, az ember magatartása határozza meg, hogy végső sorsa kárhozat vagy üdvösség lesz-e, a jövő tehát mindig nyitott, ezért szólítanak fel a próféták megtérésre. Az eszkatológia tárgyát a világ megsemmisülése utáni események alkotják, míg az apokaliptikáét a korszakváltáshoz vezető események leírása... Az apokaliptika az eszkatológia partikuláris formája, a szélesebb értelmezésben, a hit némely formáját fedi, ami követni látszik a történelem végét, úgy, mintha az egésznek struktúrát és jelentést adna... Az apokaliptika műfaj a történelem eseményeit előre megjósolhatónak tartja, kinyilatkoztatás látomásos formában. A szerző tulajdonképpen kora eseményeinek magyarázatát adja. Jellemző jegye a pszeudo- nomitás, azaz a szerző egy korai időkből származó jelentős személynek nevezi meg magát, az ő tekintélyét használva fel. A közelgő végidőt látványos, kozmikus jelenségek kísérik, melyek megsemmisítenek minden emberi hatalmat. Az isteni és emberi hatalom harcát világtörténeti periódusokra osztja, a legutolsóban lép színre az Antikrisztus. Az istentelen erőkkel szemben kisebbségben van az igazak gyülekezete, az „igazi Izrael”, amelynek szerepe központi jelentőségű. További jellemzője még a számmisztika. A legfontosabb szám a hét - a teremtés rendjének analógiájára -, de emellett különböző számspekulációk is megjelennek, amelyek a világkorszakok kiszámítására szolgálnak. Az intertestamentális korban száma és jelentősége is megnő. Az apokaliptikus művekben az angyalok és démonok a végrehajtók, mozgató erők, néhány esetben a szerző látomásainak magyarázói.”65 Annyival egészíthetjük ki, hogy Melanchthon láthatóan az apokaliptika és esz- khatológia látásmódjának kettősségét érvényesíti nyomtatott műveiben, de alkalmi megnyilatkozásaiban - pl. levelezésében - is. Annyit tehetünk hozzá, hogy az apokaliptikának-eszkhatológiának megfelelő - alapvetően nem evilági - értéktudat a sikertelen, elbukó, bűnei miatt méltán szenvedő Magyarországot érzékeli és jeleníti meg, a történések színhelye is inkább valamely - a konkrétumokból átalakuló - virtuális-imaginatív tér, az idő az isteni örökkévalóság és a teremtett tempus kettőssége, amint a cselekvő személyek is önértékükön túl biblikus allegorikus-tropologikus, olykor anagógiás 65 ŐZE, 2011, 41-42, Vö. Klaus KOCH, Auserwähltes Volk, Universalgeschichte und Reich der E- wigkeit - Das Geschichtsverständnis des Danielbuches, In, Europa, Tausendjähriges Reich und Neue Welt Zwei Jahrtausende Geschichte und Utopie in der Rezeption des Danielbuches. Hrsg. Mariano DELGADO- Klaus KOCH-Edgar MARSCH, Suttgart, 2003, Studien zur christlichen Religionsund Kulturgeschichte, 1. Hrsg. Mariano DELGADO- Volker LEPPIN, 12-37. 148
