Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
szerepel az Akhilleusz-párhuzam és a Homéroszra utalás. A wittenbergi declamatio szövegének bizonyos elemei - nyilván szemléleti különbségek miatt - hiányoznak a Cárion Krónika szövegéből. így a magyarok és Hunyadi János Germaniát vagy Italiát is oltalmazó eredményes küzdelme kimaradt a krónika szövegéből, hiszen annak koncepciójával ez összeegyeztethetetlen. A declamatio előadásakor biztosan magyar hallgatók is jelen voltak, a megfogalmazás nekik is szólt. Hasonlóképpen azonos a szövege Hunyadi László szomorú történetének.40 A szó szerinti egyezés mondatról mondatra követhető és a döntő bizonyíték is előkerül: László életét a bakó negyedik csapása oltja ki: „Quarto demum ictu capite praesecto vitam profundit.” Mindebből arra kell következtetnünk, hogy az 1551-es declamatio szövege egyik forrása volt a Cárion Krónikának. A Cárion Krónika Pannonia lakói között beszél az itt élő paeonokról és ebben a részben Mattheus-Melanchthon declamatiojával megegyező részeket találunk. Itt is felsorolja Homéroszt, Euripidészt, Thuküdidészt, mint ókori forrásokat. Szerinte azonban a paeonok egyértelműen görög származásúak, akik körében így ismert volt a magas rendű civilizáció: tudományuk, művészetük fejlett volt, törvényeik is jóval szomszédaik felett álltak. A kereszténység megjelenése után ők is csakhamar annak követői lettek és körükben virágzott a görög nyelvű irodalom és tudomány. A Cárion Krónika azonban nem tekinti a magyarok elődjének vagy velük azo40 A következőkben a declamatio és Cárion szövegét párhuzamosan idézzük, bemutatva a szó szerinti egyezéseket, ezeket dőlt betű jelzi, mindig Melanchthon-Mattheus szövege áll elöl, ezt követi a Cárion Krónika: „Bis in interregno adversus duos audacissimos et foelicissimos Turcicos tyrannos Amurathen etMahometum primum divina ope, postea Huniadé ducis laboribus, et virtute Pannonia defensa est, fuitque hic vir, non modo, ut de Achille Homerus inquit, Achivorum, sed totius reliquae Europae murus, nec animi magnitudo, nec vires, nec occasiones quidem deerant vel Amurathi, vel Mahometo ad occupandam Italiam et Germaniam, nisi huius unius viri Huniadae virtus etfoelicitas velut obiecta moles, flumen exundans repressisset. Nec quisquam regum aut ducum res maiores et Europae utiliores adversus Tureas gessit. —Aduersus duos enim audacissimos acfoelicissimos Turcicos Tyrannos Amurathen et Mahometen divina ope Pannoniam defendit. Sitque propterea appellatus fulminens terror Tureorum. Fuit enim non modo, ut de Achille Homerus inquit, Achiuorum, sed totius reliquae Europae murus, cuius unius virtus etfoelicitas Tyrannorum impetus repressit velut obiecta moles exundans flumen. Nec quisquam Regum aut Ducum res maiores et Europae utiliores aduersus Tureas gessit. — Nec tamen odiorum crudelitas in aemulis placata est, vel tantis meritis, vel interitu Huniadae. Sed erupit aliquanto post in filios... Postea et mater fit regi supplex, apud quam adfirmat filio se ignoscere, et oblivionem facti et Etsi autem Ladislaus postquam Regi exposuisset facti caussas, impetravitfidem publicam ;mnhsxan sancit, donat etiam Ladislao purpuream vestem, cui aurum erat intextum... Productus est Ladislaus in veste purpurea, cui intextum erat aurum, donata a rege, et ligatae sunt in tergum manus, et inter vota ad Deum procumbens in genua, forti animo erecta cervice expectat mortem. Ibi cum ter a lictore ictus et vulneratus esset, et pronus in terram lapsus esset, rursus tamen sese quanquam ligatus et vulneratus erexit, et calara voce Deum invocat, et eum testem suae innicentiae esse inquit. Quarto tandem ictu caput ei praeciditur. — Nec odij crudelitas in eo placata est vel meritis tantis vel interitu Hunniadis, sed erupit aliquanto post in filios. Etsi autem Ladislaus postquam Regi exposuisset facti caussas, impetravit fidem publicam et Rex matri supplici afiirmauit se filio ignoscere, et oblivionem facti atque áfivrjoíav sanciuit, donauit edam Ladislaum purpurea veste, cui aurum erat intertextum... Productus enim Ladislaus in ea veste, qua erat donatus a Rege, manibus vinctis, dum inter vota ad Deum, procumbens in genua, ford animo cervice erecta ictum expectat, ter a lictore percussus atque ex ictu prolapsus in terram, suopte annixu, quanqum ligatus esset, sese rursus a terra attollit, et clara voce Deum innocentiae suae testem invocat. Quarto demum ictu capite praesecto vitam profundit.” 138
