Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
Annál inkább szóba jöhet Bonfini művének első részleges kiadása, amely Brenner Márton buzgólkodása eredményeként látott napvilágot 1543-ban Bázelben (RMK III 344).35 Az „őstörténeti” koncepció azonban bizonyosan nem innen származik, hiszen ott a hun-magyar azonosság meghatározó jellegű. A Hunyadiak korának elbeszélése, János személyisége, harcainak számos eleme ebből származhat. Ugyancsak innen ered a Hunyadi-fiúk megpróbáltatásának rajza, László fogsága, kivégzése. Azonban éppen ezen a ponton van egy apróságnak tűnő, azonban lényeges különbség. Bonfini művében László kivégzésénél a bakó ötödik sújtása a végzetes, a magyar fordításban ezt Kulcsár Péter zárójelbe tett felkiáltójellel hangsúlyozza is. ( A latinban quinto ictu áll.) Mattheus-Melanchthon dekla- maciójában a negyedik sújtás halálos, itt valami más írott vagy szóbeli hagyományt használhatott a szerző. A művészet- és kultúrakedvelő, pártoló Mátyás rajzában sem lehetett Brenner Bonfini-kiadása a forrás, mert az csak 1463-ig jut el időben és ebben a témakörben semmit sem mond.36 A Regiomontanus-betét esetében pedig bizonyosan Melanchthon 1549-es declamatioja a forrás. Természetesen a declamatio lényeges pontokon mutatja a reformáció szemléletét. Legközvetlenebbül a cseh háború szelíd bírálatánál, ahol a pápai ármánnyal magyarázza Mátyás rossz döntését. Ugyancsak a reformáció szemléletét mutatja a magyarok-paeonok bámulatosan korai krisztianizációja és az igaz tanítás (vox Evangelii incorrupta) elfogadása. A declamatio betagozódik abba a hatalmas folyamba, amely antiturci- ca irodalomként is ismeretes. A reformáció közismert érdeklődése a török iránt felértékeli a magyar témát a wittenbergi közegben. Mivel a korabeli magyar történelem nap, mint nap szállítja azokat az ismereteket és érveket, amelyeket a wittenbergiek beépítenek tágabb konfesszionális, történetteológiai műveikbe, ezért ezek a magyar vonatkozású tárgykörök fokozott érdeklődésre tartanak számot. Mátyás pedig a Hunyadi-ház törökellenes harcaival, európai jelentőségével jól illeszkedik ebbe a folyamatba. Igaz, Melanchthon- Mattheus declamatioja nélkülöz minden eszkatologikus utalást, ami pedig ekkor rendkívül aktív a wittenbergi történetteológiai világképben. (Ennek egyik oka talán a latin nyelvűség, ami eleve az antikvitás kulturális paradigmáját mozgósítja inkább, más okairól később beszélünk.)37 Gondoljunk csak a kettős Antikrisztusra, három világstá35 Bonfini teljes művének legátfogóbb forráskritikai vizsgálatát Kulcsár Péter végezte el: Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973, Humanizmus és reformáció 1. Megjegyzendő, hogy Bonfini művének - a Brenner-kiadás alapján - készült egy német nyelvű fordítása (impozáns fametszetekkel), amely 1545-ben jelent meg ugyancsak Bázelben (RMK III5206, 5207, 5208). Nem zárható ki, hogy Melanchthon kezében ez a kiadás is megfordult. 36 A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Debrecen) RMK 695 jelzetű példányát használtuk a szövegvizsgálathoz. 37 Ez egyben annak is bizonyítéka, hogy Melanchthon időszemlélete kettős jelleget mutat. Alapvetően meghatározza a Dániel-kommentárokból kinövő eszkatologikus, apokaliptikus időszemlélet, amelynek teoretikus összegezése a Cárion Krónika kibővítése, átdolgozása. Ugyanakkor azonban egyfajta szinkretizmus is érvényesül Melanchthon időszemléletében, mert - különösen az ókori autkorok kiadásának kommentárjaiban (Hésziodosz, Pindarosz, Arisztotelész, Theognisz, Tacitus, Cicero, Terentius, Vergilius) - az antikvitás szemléletén nyugvó, reneszánszban megújult historiográfiai és művészetelméleti látásmód is jelentős szerepet játszik. Ez a kettősség még a Cárion Krónika számos részletében is kimutatható. Vö. Peter MACK, Melanchthon’s Commentaries on Latin Literature, in, 136
