Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
II. Ikonográfia és kulturális emlékezet Melanchthon paeonjai és magyarjai - adalékok a magyar protestantizmus történelmi identitásának alakulásához
hogy a művészetek és a tudományok egyaránt történelmi meghatározottságúak, ezért különleges jelentőséget szánt a történelmi tárgyú declamatióknak.8 Ezek egyesítették a vita és a historia kettősségét, tulajdonképpen a történetírás „kis- formáit” jelentették (Kurzformen). Scheible a declamatiókat forrásértékűnek tekinti, amelyek - ha ma már adataikkal nem is mindig, de - szemléletükkel a korszakismeretnek lényeges részét képezik. Ezek között tartja számon a Mátyás királyról szóló beszédet is, amely jól illeszkedik ebbe a kontextusba. Jellemzőit tekintve azt meghatározóan Melanchthon alkotásának nevezi.9 A Mátyás-decla- matio az akadémiai ünnepi szónoklatok (Festreden) közé is tartozik, amelyeket az ünnepelt névnapján (vagy annak közelében) tartottak meg. A választott személynek olyannak kellett lennie, aki a történelem kimagasló alakjai közé tartozott, jelentősége a művészetekben és az erényekben is nyilvánvaló. Bemutatása azonban nem öncélú gyönyörködtetés, hanem minta és példakép az utókor, így a mai hallgatók és tanulók erkölcse és tudományos törekvése számára. II. Az exordium imádság-hálaadás a Szentháromság-egy-Istennek, aki minket egyházában védelmez, tanítása kormányoz és itteni coetusunkat táplálja. (A coetus itt értelmezhető a wittenbergi egyetem egészére, de az ottani magyarokra is, bár csak 1555-ben jött létre szervezett diákközösségük.) Üdvös és hasznos számunkra, hogy a tanuló ifjak helyesen foglaljanak állást a história tanulságairól, beszéljenek arról és előadják azt, ezért is kell ma megidéznünk Mátyást, Pannonia királyát, akinek a vitézségéről, szerencséjéről gondolkodjunk, aki száznyolc évvel ezelőtt született, (qui eo die ante annos centum et octo natus est...) Itt a születési évszám a korszakban meglévő kettős hagyományból származik. Kiválóságán és szerencséjén azért is kell elgondolkoznunk, hogy megindítson bennünket Pannonia szenvedése és pusztulása, amelyet most valamennyien láthatunk, (...move8 Melanchthons biographische Reden. Literarische Form und akademischer Unterricht, in Heinz SCHEIBLE, Melanchthon und die Reformation Forschungsbeiträge, Herausgegeben von Gerhard MAY und Rolf DECOT, Verlag Philipp von Zabern, Mainz, 1996, 78-79: „Er bezeichnete sie als so un- entberlich wie das Sonnenlicht und als die Grundwissenschaft schlechthin: Wenn der von Hesiod gestaltete Mythos die Musen als Töchter des Zeus von Mnemosyne, der Erinnerung, geboren sein lasse, so bedeute dies, daß alle Künste und Wissenschaften von der Geschichte herkommen. Diese Werbung galt einem Fach, das im akademischen Studiengang überhaupt nicht vorgesehen war. Melanchthon hat neben dem vielen, was er tat, auch über Weltgeschichte gelesen und eine Weltgeschichte publiziert, das Chronicon Carionis, und dadurch Entscheidendes dazu beigetragen, daß sich Geschichte an den Unuversitäten als Fach etablieren konnte. Außer Weltgeschichte pflegte er auch die kleine historische Form, die Biographie Melanchthon schrieb seine Biographien in der Kurzform des Essays, wie wir es heute nennen würden. Damals hieß dies declamatio und wurde laut vorgetragen.” Vö. Wilhelm MAURER, Der junge Melanchthon zwischen Humanismus und Reformation, Vandenhoeck & Ruprecht in Göttingen, 1967,1—II. 9 SCHEIBLE, 1996, 84: .Alle diese Reden verdienen nicht nur das Interesse des Literaturwissenschaftlers, sondern auch des Historikers, denn sie sind weitgehend aufgrund persönlicher Kenntniss geschrieben, haben also den Rang einer Primärquelle. Eine andere Gruppe der Deklamationen befaßt sich mit historischen Gestalten, mit den Kaisern Otto L, Heinrich III., Friedrich Barbarossa, Ludwig dem Bayern und Sigismund, mit König Matthias Corvinus von Ungarn, Landgraf Friedrich dem Freidigen von Thüringen und mit Herzog Eberhard im Bart von Württemberg.” 122
