Imre Mihály: Az isteni és emberi szó párbeszéde Tanulmányok a 16-18. századi protestantizmus irodalmáról - Nemzet, egyház, művelődés 7. (Debrecen, 2012)
A Balassi-kánon első változata - Az 1595-ös bártfai antológia
vigasztalást: Consolatio. A consolatio a gyászoló lelkét a nyugalomhoz visszahozó része a szónoklatnak.75 A CXXIV. Caput az Elegia címet viseli: a műfaj meghatározó jellemzőjének a lugubratiós tárgyat és sajátosságokat nevezi. (Eius materiam primum aiunt fuisse lugubrem...) Tulajdonképpen az elégiából származnak a többi lugubratiós költi műfajok is: így az epitaphium és epicédium, valamint a levél formájú funeratiós versek. Fölsorolja a javasolt argumentumokat: emlékezés arra a napra, amióta szeretetünk megszületett, ennek a dicsőítése vagy annak a megátkozása. Panasz, kérés, imádság, fogadalmak, szerencsekívánat, hála, ujjongás, hadicsel elmesélése, zokogás, hangos zúgolódás, gaztettnek és erőszaknak az elvetése, megszüntetése, saját életének a kifejtése, értelmezése, magáénak a vetélytárs- sal való összehasonlítása, fenyegetés, kétségbeesés. Kemény pirongatása a testi kívánságnak, magának a bujaságnak. A halálnak, számkivetésnek a kívánása. Távol lévő barátnak az engesztelése. Továbbá elszántság kívánásokkal, áldásokkal. 76 Ugyancsak rendkívül elterjedt volt Jacobus Pontanus Poeticarum institutionum Libri tres című műve, amely nagy terjedelemben foglalkozik az elégia funeratiós jellemzőivel és a műfajcsoport sajátosságaival. Mintegy hatvan lapon mutatja be ezeket a verstípusokat, mindenütt párhuzamosan tárgyalja az antik hagyományokat és azok krisztianizált változatait, olykor e kettő szinkretikus keveredését. Szorosan érvényesíti a retorika szemléletét, eljárásait: az epigrammákat a retorikai genusok szerint vizsgálja. Az epigrammán belül külön tárgyalja annak emblematikus változatait. Az epitaphiumnak vizsgálja császárok, királyok, fejedelmek, nemesek és más kiváló személyek búcsúztatására szolgáló változatait. Önálló csoportot alkotnak a katonai vezetőkről és más hősökről írott művek; ugyanígy az eretnekek és törökök elleni küzdelemben harcolók emlékére állított trophaeumok. Hasonlóan önálló fejezet mutatja be a szentéletűek és a vallás kiválóságainak epitáfiumait, ugyanitt tárgyalja a legműveltebbekre és legbölcseb- bekre vonatkozó szükséges tudnivalókat.77 A giesseni akadémia professzorainak műve az 1617-ben megjelent 75 KRUMMACHER, 1974, 97: „Nach Scaliger soll ein Begräbnisgedicht bestehen aus: laudes (Lob des Toten und seines Strebens), iacturae demonstratio (Darstellung des eingetretenen Verlusts), luctus (Trauerklage), consolatio (Tröstung), exhortatio (Ermahnung der Lebenden).” 76 SCALIGER, 1607, 389: „Argumenta: commemoratio diei, a quo initium amandi factum fuit. Eiusdem laudatio aut execratio. Querela, Expostulatio, Preces, Vota, Gratulatio, Exultatio, Furti narratio, Fletus, Conuitium, Virij aut flagirij obiectio, Recantatio, Propriae vitae explicatio, Sui cum riuali comparatio, Comminatio, Amicae alterius propositio. Ianuae, Ianitori, Ancillae, Matri, Marito, Tempestatibus, Coelo ipsi conuitium. Conuitium Cupidini, Veneri, sibi ipsi. Mortis exoptatio, exilij. Amicae absentis detestatio. Praeterea desperatio cum imprecationibus: cuiusmodi sint in Ibin. est alia causa. Epicedia quoque, et Epitaphia, et Epistolae hoc genere Poematis recte conficiuntur.” (A TREND G 973 jelzetű kötetét használtuk.) 77 Jacobus PONTANUS, Poeticarum institutionum Libri tres, Ingolstadii, 1594. A következő fejezetek tárgyalják a kérdéskört: Virtutes et artificium elegorum, De epigrammate dialogico, De emblemate, De epitaphio, seu funebri Poesi, Materia funebrium, De Epitaphio Imperatorum, Regum, Principum, Nobilium et Illustrium; De epitaphio ducum atque militum, Enumerabimus erecta tropheae adversus haereticos et Tureos potissimum....; De epitaphio Sanctorum, religiosorum, eruditorum ac sapien- tum. 175 - 230. Az Országos Széchényi Könyvtár Ant. 5066 jelzetű példányát használtuk. 113
