Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/B. 1) Homiletikai irányvonalak
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi Kálvin János-, Petrus Martyr-féle egyszerűbb beszédmódot, majd a közismert ‘Amesiana methodus’-t és az udvari szólást, a Burmann-féle ún. ‘Reális methodus’-t.46 Utóbbinak és egyben a prédikációnak a lelke az usus, a praxis, mely független a részek homiletikai helyétől. Szatmári Pap János pedig a rejtjelesen Amesiuson alapozott imádság-magyarázatainak előszavában szólt a magyar reformátusoknál klasszikusnak számító ötös-rendszerről, amit őmaga is követett, és végül idézte Burmann véleményét a kettős pillérű beszédszerkezetről.47 A Szent Siklus esetében a propositióban a textus, majd ennek summája után a Magyarázat és részei következnek, bőséges exegetikai, történeti háttéranyaggal, polemizálás nélkül. A prédikáció második részében, a Tanúságban punctumonként megtaláljuk a Magyarázat summáját, itt a bibliai utalásláncok, szentenciák jelentkeznek, a coccejusi igemagyarázat lajstromai. A Hasznok közül oktat, vizsgál, rettent, int, vigasztal; a hasznokból legfeljebb három fordult elő együtt vagy az applicatio röviden, dicsőítéssel zárva.48 A Hasznok és az applicatio között pietisztikus imák, intések elemei jelennek meg. A beszédek két részre válását a szerző is hangsúlyozza: „Betű szerint való” és „A’ Betűtől különözö, és lelki értelem szerint való” Magyarázat; „Eddig vagyon históriai és betű szerint való magyarázattya e leczkének, lássuk tovább Idvezitőnknek czéllja szerint micsoda titkok rejtettek ell e’ példabeszédben” 49 A literális és a figurális értelmezés ősi kettőssége jelenik meg itt (literalizmus - midrash, peshat - derash, mutakallim - szúfi, sensus literális - sensus allegoricus).50 Kéziratos prédikációiban a tanító és az applikációs részek aránya átlagosan 7:1; a látszólag óriási mértékű arányeltolódásnak mégsem lehet érezni a súlyát: a „Tanúság” részei mintegy lelki értelmezést adnak a „Magyarázatában hallottaknak.51 46 NAGYARI 2002, 47. 47 Szatmári Pap János, későbbi kolozsvári lelkész, pedig így idézett tőle: „előttem viselvén néhai boldog emlékezetű Burmán Ferencnek, egy időben kedves tanító Mesteremnek amaz igen bölcs mondását: Multo minus necessum est expressis verbis auditorum in Concione semper monere, hanc doctrinam, hanc usum esse, more illorum pictorem qui bovem vel equum ideneem pingere nequerunt, nisi illum bovem vel equum esse appingant. Rite modo doceatur, moneatur, corripiatur, ultro satis patebit, et doctrinam et usum esse.” (SZATMÁRI PJ. 1707, 8.). 48 Applicatio generalis és Brevis Applicatio néven is, ld. EMBER 1700, 372., 452. - Vö. a Melléklet C. 2) pontjával. 49 UO., 446., 4494 UŐ., 1693-96,170. 5° BENCZE 1998,138.; FABINY 1998b, 40.; SCHOLEM 1998. 51 Az áttekintett kötetek és példák: 7:1, 9:3 átlagos arány (EMBER 1693-96); 5 és 2/3 lap esetén 8:1; vagy 3,5 lap exegézis, 0,5 lap usus + applicatio esetén 7:1 arány (EMBER 1705). 201
