Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A) Prédikátori identitás
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben II/A) PRÉDIKÁTORI IDENTITÁS A személyiség képének rekonstruálása narratív pszichológiai alapon is kétségeket vonhat maga után, különösen a modernitás előtt szövegeken alkalmazva. A teológia (ezen belül is a gyakorlati teológia), a vallástörténet, az irodalom (recepcióesztétika) és a folklórkutatás közti pszichológiai jellegű módszertanoknak már van múltja, a középkori vallásosságtól a modernig születtek átfogó (regionális) és résztanulmányok. Természetesen a személyiség minőségi mutatói közül csak bizonyos elemeket tudunk szövegpszichológiai módszerrel vizsgálni. A 17. század második felétől érzékelhető a magyar református lelkészi identitás megváltozása, közösségformáló szerepüknek az átértékelése. A puritanizmus szellemi energiái, név szerint is Perkins Arte of Prophesying (1592) című munkája áll ennek hátterében.7 Az angol kegyesség meghatározó alakja a felekezeti, eszmetörténeti irányvonalak mentén a pap és a próféta elnevezést különböztette meg.8 A pap és próféta szerep elkülönítése bibliai alapú: az áldozópap (a tórah, a hagyomány közvetítője) és az elhívott (aki a saját kortársaihoz szól, és a Szövetséghez való hűségre int) közti különbségtételre utal (Ez 7,26; Hós 4,6; Mik 3,11; Zof 3,4). A babiloni fogság után tisztázódott a vitát okozó helyzet: a zsinagógák megsokasodásával ugyanis a papság feladata egyre inkább a rituális kötelességekre korlátozódott, és így a tanítás fokozatosan az írástudók feladatává vált. A fogság után a próféták írásba foglalt tanítása „az izraeliták erkölcsi kódexévé lett”.9 Pál apostol is méltatta a prediktikus szerepet (héb. nábi, gör. prófé- tész), és ugyanakkor kijelölte az ókeresztény kor egyházi tisztségviselőinek a feladatkörében a prófétálást mint tanítást (katechézist) az egyik, Istentől kapott talentumként (Róm 15,4; 2Tim 3,16). Ezt a két igét emelte ki Hyperius (1511-1564), marburgi lutheránus professzor is az egyházi szónoklattan, az általa megszülető új tudomány, a homiletika alapjaként. A 17. századi magyar református egyházi irodalomban is eltelj edt az a felfogás, mely leválasztotta a heterodoxia irányába nyitó, misztikus élményeket, így a nyelveken szólást is a prófétaság fogalmáról. A hagyományukat kereső reformáció utáni egyházak több irányzata és a kálvini szemlélet is itt talált kapcsolódási 7 Az első angliai puritán homiletika jelentőségét Id. BREWARD 1970, 325-356.; SPIJKER 2001, 221-227.; KECSKEMÉTI G. 1998, 93. 8 Legutóbb ld. KECSKEMÉTI G. 1998, 93., 182. 9 BODÓ 1998, 22. 75
