Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/B. 2) Traditio humanarum
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi pohár.83 A személytől függetlenül a ‘Balyik-pohár’jelölése értelmezhető metaforikus utalásként: egy bizonyos ‘pohár’, mely jelképezheti csak ebben a kontextusban a cívisek ‘álpuritán’ szemléletét. Kemény eszközökkel felügyelik a bormérést, és borivást, de maguk igen díszes ivóeszközökkel dorbé- zolnak. Nánási Vas Gábor, prédikátor, „az adatközlő” lelki alkatától nem állt távol a törvénykezés, és ez az utalása olyan puritán-képet, az álszent keresztyén emberét jelenítette meg, amely angol nyelvterületen volt általános, nem nálunk.84 A másik eset Debrecen városának küldöttsége tisztelgő látogatást tett a Buda várát ostromló Starhembergnél 1684-ben, és a jó hangulatú beszélgetés közben a német generális felemlegette a cívisvárosban töltött idejét. Különösen is kiemelte, hogy „a debreceni meggyes bort Veres György nevű pa- laczkban ante omnia kedvellette”.85 Ennek a „palaczk”-nak még a 18. századból is van említése, mely annak különlegességére utal. Szatmári Paksi Sámuel iskoladrámájában Morio, a komédiás erkölcscsősz mondja a következő rigmust. „Bejó Fija vagyok az Apámnak, / Ő is torkával keréste, a mije nints, / Meg tartom a’ kulatsát, / Betsüllöm a’ kotyogóssát, / Soha el nem adom a’ veres gyurkáját”.86 Az elnevezés mögött állhat az antropomorfizáló szándék metonimikus gondolattársítása: a ‘Miska-kancsó’ mintájára ember formájú ‘György-palack’ (akár ember, vagy emberarc), mely veres orrú vagy csupán a meggyesborhoz illő, veres színű ivóeszköz (palack, kancsó, korsó vagy bo- kály, nem tudni). Másrészt viszont egy figyelemre méltó gasztronómiai utalásról sem feledkezhetünk meg: Mátyás király leghíresebb főszakácsát hívták Veres Györgynek.87 Debrecen sokáig a Hunyadi-birtok része volt, és még a 18. században is éltek a városban Hunyadi néven leszármazottak. Elképzelhető, hogy az 1460-as évek Budájáról 200 év múltával Debrecenben még őriztek egy mívesebb, reneszánsz ón-, réz-, vagy üvegpalackot, melyet csak ritka vendég számára kínáltak fel a város urai. És így már a meggyes bor íze is jobban megragadt a német katonában. Ezt a 17. századi szöveg leírója, 83 BOBROVSZKY 1980, 62., 129., illetve a 77. és a 78. kép. - A monogramja sajnos megegyezik kortársának és kollégájának, Béri Miklósnak a névrövidítésével, bár nem a speciális ötvösjegyével, de egyéb korrelativ adat híján csak azt tudjuk biztosan, hogy valamelyikük készített ilyen kancsót és poharat. 84 FERRELL-McCULLOUGH 2000, 14-15.; LUTTMER 2000, 37.; POOLE 2000, 12. «5 TAKÁCS 1.1911,178. 86 SZATMÁRI PS. 1773, 965., 1226-1229. sor. - A szövegkiadás nyelvi és tárgyi magyarázatai közt egyszerűen „boros kulacs” áll (170., 972.), de láthatóan nem néprajzi kategóriaként jelölve. 87 GUNDEL 1943, 291. 160
