Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 3) A közösség vezetője

II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben

a végzett tógátus a helybeli lelkész beosztottjaként dolgozott az iskolában. A szerencsésebb diák, akit kiválasztottak, és támogatták külhoni egyetem látogatását, publicus praeceptorként vagy seniorként előbb, mai szóval, „külső tanítási gyakorlatra” ment (1-2 év), hogy pénzt gyűjtsön tanulmányainak megkoronázására. Az elindulás fogadalomtétellel, a hazatérés beszámolóval zárult, amikor a praedicator candidatus nemcsak a tanulmányairól, de a viselkedéséről és erkölcsi világképéről is számot adott. A rektorságon túl szólnunk kell Köleséri lelkész-szerepeiről: a paraklétosz, a katechéta, a lelkipásztor és az egyházvezetői szerepéről. Részint történeti források, részint önref- lektív megjegyzések, és különösen a lelkipásztori munka alapjáról tett jellegzetes megnyilvánulásai alapján vizsgáljuk meg a fenti formákat.

Köleséri Sámuel váradi neveltetése megalapozta a rektorságát is: németalföldi tanulmányútja előtt és után egyaránt Pátriájában tanított mint a szent nyelvek tanára.83 Később mint tokaji, majd debreceni lelkipásztornak tucatnyi peregrinus ajánlotta külföldi akadémiákon írt és előadott munkáját.84 A Debrecenben tanult vagy a Tokaj környéki lelkipásztor-jelöltek esetében ez nem meglepő, akár a patrónusi intézménynek is köszönhető, a részben debreceni, inkább váradi illetőségű diákok jelenléte viszont túlmutat az egyszerű mecénási tevékenységi körön. Az egykori váradi tanár első prédiká- ciós kötetének elöljáró beszédében olvashatunk a katedrán elért sikereiről. A pályaívet megrajzoló ember visszatekintésében fontos szerep jutott a kezdeteknek: „az engemet szülő s’jól nevelő kedves Pátriámban Váradon, két esztendőkig a’ Theologiát és a’ Sido s’ Görög nyelveket az akkoron ott virágzó Scholában nem kicsiny haszonnal tanitam az Iffjusagnak; úgy annyira, hogy sokan azok közzül, Sido és Görög leveleket írnak vala, a’ Bibliát azokon a’ nyelveken alkalmason értik vala[,] a’ mint ennek bizonysági, azok az én, be- csülletes állapotokra ment Tanitványim, kik ma nagy haszonnal, mind az Ecclesiában, s’ mind a’ Politiában szolgálnak”.85 Ha csak a disputációjukat Kölesérinek ajánlók sorát vizsgáljuk meg, megállapítható, hogy közülük * 8

83 CSERNÁK 1934, 230.

84 Disputáció (Almási Mihály, Bánffyhunyadi Ferenc, Czeglédi Pál, Derecskéi Pál, Felvinczi Sándor, Gyöngyösi István, Hodosi Sámuel, Kállai Kopis János, Szilágyi Mihály, Váradi Pál) és disszertáció (Köleséri (II.) Sámuel, Sajószentpéteri István, Tunyogi Miklós). RMK III. 2645, 2797, 2884, 2896, 2910, 2939, 3052, 3104, 3106, 3116, 3119, 3176, 3240, 3241.

85 KÖLESÉRI 1666a, 10-11.; idézi: BŐD 1766/1982, 339-340.; SZŰCS 1871-72, II/572. - A fenti tanítványok közül ld. Kállai Kopis János 1674-es héber és görög köszöntőit (ZOVÁNYI1977, 288-289.); Felvinczi Sándor nyelvtudásáról, kegyességéről és Kölesérihez való relatiójáról ld. FELVINCZI 1683; DEBRECENI KJ. 1686 applikációját.

97