Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 1) A magánember
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben politikust tisztelte, hanem lelki társát is siratta, testvérét a Krisztusban. Nagy emlékezetű, józan tanácsú és a veszedelmes időkben sokat szenvedő embert parentált - mintha kissé saját maga életútjáról szólt volna. Egykor betegsége idején Dobozi főbíró látogatta meg, s mondott neki szép vigasztalásokat. Köleséri elsőként neki ajánlotta a hosszas betegségéből való fölgyógyulása után kiadott kis elmélkedését a nyomorúságoknak a külső és belső emberre néző különböző gyümölcseiről.41 Vallotta: „Igazán mondották a’ régi Tudós Emberek: Nocumenta, Documenta: A’ Nyomorúságok, meg annyi Tanúságok”. Üdvösségre vezérlő eszközök az Isten útján járó keresztyén ember számára: ,,a’ Nyomorúságok az Halálnak elöljáró Hop mesteri; hírt tésznek embernek affelől, hogy készülgessen, hogy valamint dördületlen meny ne üsse őtet”.42 Fenti művét a bizalmasan „atyámfiáiként” emlegetett Dobozi-család kérésére fordította le angol szerzők szövegeiből, és bővítette saját magyarázataival. A Fél-keresztyén című művét Köleséri az igaz vallás próbaköveként jelölte, és azután adta nyomdába, miután a nápolyi gályákról megérkezett Kocsi Csergő Bálint segélykérő levele. A Habsburg zsoldossereg ezt követő, 1675 decemberi háborús atrocitásai és a könyv megjelenése között eltelt majd két esztendőben betegedhetett meg a szerző, mivel az említett Keserűédes című elmélkedés ugyanezen kötet mellékleteként látott napvilágot. 1677-ben megszületett 6. gyermeke, Zsuzsanna, 1680. október 2-án pedig megházasodott Mária lánya: a 15 és fél éves, tehát a korban érettnek számító nő Hodosi Sámuel lelkipásztorhoz ment nőül. A betegségek és nyomorúságok azonban nem kerülték el a debreceni prédikátort: az 1682-es Josué... című művének olvasóhoz szóló egy oldalas beköszöntőjében, miután az a kötet szerzőjének rövid pásztori életútjával megismertet, a következőt olvashatjuk: „Mivel az Author akkor is ágyban fekütt többire, mikor ez a munka nyomattatott, estenek fogyatkozások”. Ez feltehetőleg a nyomdász, Rosnyai János megjegyzése volt. 1682-ben napvilágot látott a debreceni diákok tisztelgő kötete ifjú Köleséri Sámuel leideni bölcsészeti doktor köszöntése alkalmából. Ekkor, majd a következő év januárjában Köleséri megpróbált a fia számára Apafi fejedelemtől pénzsegélyt kijárni.43 A debreceni lelkipásztor még halálos ágyán is gyűjtött fia külföldi tanulmányainak támogatására, ugyanekkor korábbi feljegyzéseiből készített utolsó kötetét is ezzel a szándékkal rendezte sajtó alá. A Köleséri Sámuel tiszteletére kiadott Brabeum vitae című, halotti köszöntőket 41 KÖLESÉRI 1677b, 2. 42 UO., 12. 43 RMK II. 1503; SZABÓ K. 1879, 3714 KVACSALA 1893, 106.; TÓTH B. 1979, 65. 85
