Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 1) A magánember
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben Istvánhoz (1619-71) ment feleségül.31 Hűségesen kitartott mellette: a halálra szentenciázott emberrel együtt ment Pozsony felé, és ő fogta le a szemét a nagyszombati határban.32 Köleséri (I.) Mihály élettörténetének és a nevelőapa, Czeglédi István legendájának közös motívumai az üldöztetés és a korai halál. A szülői-nevelői viselkedésmintát a saját bőrén is érvényesnek érezhette Köleséri Sámuel: talán nem véletlen, hogy a hitvitáktól mindvégig távol tartotta magát. Köleséri Sámuel alig hagyott maga után rávonatkozó feljegyzést, bibliájának egy rövid bejegyzése, családi adatai illetve könyveinek elő- s utószavai utalnak a személyiségére.33 Külső adatokból következtethetünk testi gyötrelmeire, nehézségeire és örömeire; és jellemezhető baráti kapcsolatainak intenzitása, az a kohéziós erő, amellyel családi és lelkipásztori kapcsolatokat épített ki és tartott fenn. A kevés és elszórt adat mögül felsejlik egy érző szívű, csendes szavú lelkipásztor képe. A Szilágyi Sándor által nagyvonalúan Köleséri naplójának nevezett feljegyzések csak a legfontosabb családi eseményeket tartalmazzák tízsornyi, illetve Sarlayé az életútét egy lapnyi terjedelemben.34 A kegyes szerzőket gyakorta jellemző visszafogott, önreflexív megnyilatkozásoktól tartózkodó, szerény adatközléssel találkozunk: a peregrináció mint „majd három és fél évnyi bujdosás” mellett a házasság és a gyermekek születésének időpontja van csupán rögzítve. 31 Levéltári forrásokból tudjuk, Köleséri (I.) Mihály 1655 körüli halálát követően újraházasodott Köleséri Sámuel édesanyja, és a kassai prédikátorhoz, Czeglédi Istvánhoz ment feleségül, és még két gyermeket szült ezután (RÉVÉSZ K. 1897b). Az özvegyeknek a Pál apostoli tanácsot követve nem illett sokáig egyedül maradni, és nemcsak érzelmi, de főként társadalmi, sőt jogi kérdés volt (pl. a már idős felek esetén, ld. Fekete Judit özv. Balogh Péterné 1670 körül, de már 1672-ben a 67 éves Dobozi (I.) István felesége). Különösen igaz ez a még 40 évet be nem töltött asszony esetében. Az özvegyeknek pedig a kor elvárásai szerint társadalmi csoportjuknak megfelelően illett párra lelni (pl. Martonfalvi özvegyét és tanári katedráját is megkapta Lisznyai K. Pál; Maróthi György korai halálát követően még ifjú feleségét, Sződi Pastoris Katalint professzor Varjas János vette el). Emellett élt az özvegyasszony kategória jogilag is (amíg a félje nevét viseli, gyermekeit gondozhatja, vagy az örökségét megtarthatja), jobbára azok számára, akik ezt financiálisán is megtehették (HORN 1996, 64-66.). 32 CZEGLÉDI 1675; SARLAY 1942, 85. 33 Ezeket a szövegeket közölte: FAZAKAS GT. 2005. 34 SZILÁGYI 1890; SARLAY 1942. - Az „abszurdumig vitt önelfojtás-önkorlátozás” attitűdjét pszichológiailag mai emberben inkább helytálló keresni (PETRŐCZI 2002, 136-137.), mint egy ilyen mélyen bibliás, 17. századi lelkipásztorban, aki a szövegek tanúsága szerint mentes volt a nagy intenzitású lelki forrongásoktól. 82
