Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben Mihály prédikációinak kiadásához írt eló'szava, mely az új módszert definiálja.241 Ezek szerint Köleséri életműve a jellemzett műfaji keretben ekként helyezhető el. DESCRIPTÍV PRAESCRIPTI V Genus gnostikon Idvesség sarka Josué Genus praktikon Arany alma Fél-keresztyén Genus paraklétikon Keserű-édes Bánkódó lélek nyögési Genus mixtum Értelmes catechizálás Halotti beszéd (Dobozi (I.) István felett) A puritán neveltetésű prédikátor minden Magyarországon megjelent munkáját magyar nyelven írta, egyházi beszédeit a szabad textusválasztás alapján formálta. A tematikus beszédek a ‘maroknyi magyar nemzetnek’ kínálták a megtérés és az igaz kegyesség útját. A szellemi és lelki vezetők szerepét, társadalmi felelősségét hangsúlyozta a bibliai mítizáció képeivel. A gyülekezetét, mint lelki közösséget egyéni és felekezeti lelki harcaiban a zsidó-magyar sorspárhuzam és a protestáns mártírológia analógiáival, tipolo- gikus párhuzamaival erősítette. A debreceni prédikátor kegyes lelki feddései, intései az igaz keresztyén embert önvizsgálatra, közösségépítésre, a legnehezebb időkben való kitartásra, a tényleges praxis pietatis-ra készítette fel. A 17. századi magyar nyelvű protestáns prédikációirodalom még mindig nem eléggé vizsgált, különösen szép fejezete Köleséri Sámuel életműve. Életművét besorolták már a legkülönfélébb irányzatokba, olvasási nézőpontoktól függően.242 A prédikátor kegyességi gyakorlatának kialakulását követtük nyomon e fejezetben: a partiumi város és prédikátor egymásra találása jelzi, hogy a közösség mentalitását miként erősítette fel a kegyes prédikátor lelkülete. A prédikátor mentalitásának vizsgálata egyben a gyülekezet, tá- gabban nézve a város kegyességi irányultságát is kifejezi. 241 A szövegkiadásban is látszik, hogy minden nemre, korra szabhatók a neves erdélyi püspök beszédei, sőt „hol instructio, hol vigasztalás, hol feddés, hol Prophé- tálás szerént ki-terjednek a’ szent Soltárok” (TOFEUS 1683, a2r.j. Azaz a tanítás, vigasztalás, feddés és prófétálás egy szinten került definiálásra. 242 NAGY G. 1985, 60.; GYŐRI 2000b, 58-59.; ÚMIL II, 1227. 138
