Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben kereteken: Kölesérinél a téma és a megcélzott befogadó közösség elvárási szintje szerint módosultak is a prédikáció részek arányai.231 A Hasznok közül sokfajtát működtet (oktat, cáfol, vizsgál, rettent, int, vigasztal), egy beszéden belül azonban legföljebb hármat-négyet (oktat, fedd/rettent, int). Kegyességére jellemző módon módosítja olykor a megnevezéseket: az intésekhez igazodnak a nyomorúságban szenvedő ember ellenvetései; ‘meggyőzés’, máshol ‘megsiratás’ nevű, az oktatáshoz illeszkedő haszon; ‘alkalmatossága’ néven szabadon, saját szavaival magyarázta a felvett textust, sőt a summában ráutalással idézte („Azt akarja azért Josué mondani...”, „Mint ha igy szollana...”) a textusban megjelölt Jósué gondolatait.232 Egyik kötetében az Ellenvetések elrontásának szentelt nagyobb teret, emiatt a textushoz csak a Magyarázat után 30 lappal, az Oktató Haszon után tért vissza; egy másik munka elöljáró beszédében pedig a Hasznok elhagyását azzal magyarázta, hogy „magok-is a’ Prédikátiók (practica matériáról lévén) merő azon Hasznok”.233 Köleséri prédikációi alkalmi beszédek, magyar nyelvűek, igazodva a 17. századi puritán homiletikai közfelfogáshoz. A témát külön alcímben minden prédikáció elején jelölte, és a szabad textusválasztás nem jelent tetszőleges szabadságot. A beszédekből világosan kirajzolódik a kötet elrendezési szándéka: az Arany alma esetében a megtérés egyéni és nemzeti kérdései körül rendeződtek a tematikus beszédek: a bibliai hű pásztor képétől a kegyesség gyönyörű igáján, Józsué könyörgésésének hathatóságán át Mózes jobb részének választásáig.234 Néhol túlontúl precíznek tűnik: a rengeteg alfejezet, a részek állandó jelölése, különböző betűnagyságok, elrendezési formák bonyolulttá teszik a beszédeket. Ugyanakkor más esetben a beszédek elé írt „prédikációk lajstroma”, vagy a „Dolgok veleje”, és a Tudomány előtt álló summa segít az eligazodásban.235 Az exegézis és a cáfolás tömör, érthető, világos; lényegre törő rövidségéhez képest szemmel látható a különbség az 231 Erre már felhívta a szakirodalom korábban a figyelmet, ld. GYŐRI 2000b, 58-59232 KÖLESÉRI 1673,123., 223-224.; UŐ., 1677b; UŐ., 1682a, A2r. 233 UŐ., 1682a, Fiv.; UŐ., 1677a, (a)3v. 234 Néhány szemléletes példa a KÖLESÉRI 1673 címeiből mutatja, hogy itt összefüggő tematikus csoportokban szólal meg „a” prédikáció. Az igaz keresztyén élet gyülekezeti rétegenkénti megmutatása (Hű pásztor tüköré, Egyházi szolgának sikereden volta, Jó szófogadó Gyülekezet tüköré), a hit Isten adománya, és ennek vállalása keresztyén kötelesség (Hitnek egysége, Lelki aratás, Isten bosszúállása az üldözőkön, Phineás buzgósága, Judah szabadításának Hopmestere, Hiten való uralkodás, tilalmas vadászás). 235 UŐ. 1673; UŐ., 1677a. 135
