Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 4) A vágyott szerep
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben II/A. 4) A vágyott szerep A személyiség negyedik aspektusa az ideákat tartalmazza. Az ember önismerete és tapasztalatai, valóságismerete alapján viselkedésprogramokat alkot, melyek mintegy belső térképként, forgatókönyvként segítik cselekedeteinek kivitelezésében.119 Meghatározhatók az általános keresztyén vonatkoztatási értékek, melyek a viselkedésszabályozásban sokféle célt és elvet fednek. Itt egyetlen keresztyén mintát jelöltünk ki Köleséri életművéből: a Czeglédi Istvánnal kapcsolatban kialakult protestáns mártíromság szerepét. A mártír kifejezés alapigéjének újszövetségi jelentése szerint elsődlegesen ‘tanúságtétel’ jogi értelemben, és csak konnotatív módon jelent vértanút.120 Köleséri esetében már csak a tanári és lelkészi szerepeiből következően is mártírság a tanúként kiállás, a keresztyéni példaadás egyértelmű lelki alapbeállítódás, keresztyén identitásának része, és feltétlenül összekapcsolódik nemcsak kate- chetikai, de missziói, sőt apologetikai célképzettel is. A mártírság második jelentését azonban testközelből tapasztalhatta meg: részint apja, de még inkább nevelőapja sorsán keresztül, végül debreceni lelkészként részese volt a gályarab prédikátorok kiszabadításáért indult kezdeményezéseknek (városi pénzgyűjtés, nemzetközi levelezés fenntartása), és tapasztalhatta a protestáns felekezet naponkénti gyötrelmeit. Köleséri Sámuel minden művében visszatért a kegyes élet és a mártíri- um kapcsolatára. Az általa testközelből látott, de el nem ért mártíromság példáját hirdette: „Noha nem disputálhatok, de meghalhatok az igazságért”. Ezt a jellegzetesen páli gondolatot újította fel Tertullianus: az üdvözülés iránti objektív vágy szembekerült a szubjektív élni akarással és a szolgálat kötelességével. A 17. századi református közgondolkodásban is vitatott volt, szabad-e az Isten igaz egyházának elfutnia az üldözői elől, és ha igen, mikor. Az egyik oldalon álltak a gyülekezetüket elhagyó lelkészek (Felvinczi Sándor, Lisznyai K. Pál), akiket a közvélemény elítélt,121 a másik oldalon a még “9 SCHANK-ABELSON 1987. 120 VARGA ZSJ. 1996, 600-602. 121 RÉVÉSZ K. 1893b, 59. - Felvinczi ugyanakkor a könyvek és kegytárgyak egy részét igyekezett menteni (kb. 4 hordónyi anyagot sikerült is), ld. RÉVÉSZ K.1 1897a, 492. - A hugenották körében hasonló megoldások éltek a felekezetek együttélésére, és az üldöztetés idején (főként 1572 és 1685 után) választott technikáik is egyezést mutatnak. Ld. DOMPNIER 1985,139-168. 105
