Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/C. 1) „Ama Tudós Gamáliel

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

már a 17. század közepi íróknál (Szatmárnémeti Mihály, Komáromi Csipkés György).166

Ha e két kifejezésről leválasztjuk az egyháztörténet bizonyos korszakainak konnotációit (lehet-e nem ortodox Melius vagy éppen Geleji Katona István?), akkor a Martonfalviról a diákságnak szóló életrajzok és köszöntő versek kettőssége mögött emberi attitűdöket láthatunk. Akkor láthat érvényesnek egy személyiségre két, látszólag össze nem férő szemléletet a külvilág, ha azok megoszlanak funkcionálisan: a hitelveiben ortodox, de prédikációs, pedagógiai vagy pszichológiai gyakorlatában puritán-pietista kora újkori alkotó személyisége szakadásmentesen tartalmazza ezeket az értékeket. A versek egyik része a hit és az alkalmazás kérdésében, másik része pedig a tudós újító elmék sorában becsülte nagyra a tanár életművét.

Nem felejthetjük el, hogy Köleséri Sámuel ortodoxként definiálta saját pozícióját; Enyedi Fazekas János és Keresztúri Bíró Pál, akiket szintén tipikus puritán alkotóként jellemez a szakirodalom, ortodox fogalommal írták le önmagukat.167 Kortársaik közül, a tágabban 1630-1720 közti időszakban még számosán hasonló önkép-énkép különbséggel írhatók le. Egyértelműnek látszik, hogy a szó az igazhitűség jelzője, tehát az üdvözítő vallást igaz hívő módjára valló keresztyén kifejezője (bár a keresztyén vagy a felekezethez szorosan kötődő református igazhitűség nem mindig egyezik, és a 17-18. században sem mindig egyezett!). Ez pedig kifejezetten nem vág egybe a 19. századi egyháztörténet szigorúan eszmetörténeti megközelítésű ortodoxiaértelmezésével. Veresegyházi Tamás - a későbbi debreceni püspök, volt Martonfalvi-diák - disputációjában az ortodox-puritán szembeállítású értékelés összekapcsolódott: „a magyarországi hittudósok között ő a sas, a kegyesség szigorú gyakorlója, tanításával és életével egyaránt teológus”.168 A kettő két oldala ugyanazon személyiségnek.

166 Szabó Géza életrajzaiban feltűnő a nehezen szétválasztható fogalmak (ortodox, puritán, kartéziánus, pietista, stb.) definiálási kényszere, ld. SZABÓ G. 1943. Jóllehet a kép nem ennyire sematikus, minthogy az ortodox fogalom sem, ld. SPUFFORD 1985; LAKE 1988; COLLINSON 1996.

167 Kölesérihez ld. részletesen a II. fejezetet.; Vö. ENYEDI FJ. 1652; DIENES 2001.

168 ZSIGMOND 1937, 71. - A saskeselyű, az egek királya a metafizikai világ Urát személyesíti meg. Gyorsasága az Isten ítéletét, a szárnyainak nagysága az isteni gondoskodást jelképezi az ószövetségi antropológia sztereometrikus térérzékelésének értelmében (WOLFF 2001, 24.; RENNERS 2003,123.).

59