Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben II/ B. 3) A prédikáció mint műfaji korlát A mindenkori prédikáció kétségtelenül egy közvetítési forma (Mitteilungsform), teológiai, homiletikai és kommunikációs modell szerint koronkénti változatokkal.201 Nem azt keressük ezen cím alatt, hogy a lelkész miben tért el kora általában vett kommunikációs rendjétől, hanem azt, hogy az esetleges homiletikai határmódosítás nem oldotta-e fel a prédikáció műfaj korabeli sajátosságait. Az általunk érintett kora újkori prédikációk címlapjai akkurátusán közlik műfaji jegyeiket, ezt az öndefiníciót adekvátnak véve, ezek rendjében is úgy tűnik, a tartalom néha túlnőtt a formán. Ebben az alfeje- zetben egyrészt tehát azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a prédikáció kifejezés a puritánnak nevezett építő irodalom műfajai az 1670-80-as évek egyházi irodalmában milyen mértékben fedik az 1650-es évek magyar református homiletikai szakirodaimában körülírt fogalmi határokat. Vajon tényleg a prédikáció a legjobb kifejezés ezekre a szövegekre? Másrészt eddig is láthattuk, hogy a századvégi debreceni prédikációkban a címlap több definíciót is tartalmaz, erre eklatáns példákat hozhatunk Köleséri munkáiból. A 17. század közepén magyar és latin nyelven magyar földön napvilágot látott prédikációírási elméleti szakmunkák csak a keretet biztosították, de a gyakorlatnak több esetben szabad kaput hagytak. Feltevésünk szerint az elméleti munkák idején megjelent kora puritán prédikációktól az 1670-80 évekig sokat változott a prédikációírás és kiadás.202 Nyugat-európai viszonylatban Arndt és Spener olvasmányait vizsgálták meg ekként. A változás egy életművön belül is szemmel látható: miként állt át Arndt a tauleri misztikáról a bernátira, és hogyan cserélte fel Spener az arndti pietista könyveket Labadie műveire.203 Ezt bizonyítandó egy klasszikus ‘50-es évekbeli prédikációs kötetet hasonlítunk össze egy századvégi, tipikus, hasonló műfajú párjával, és azt homiletikai szerkezetében és öndefiníciója alapján vetjük egybe, melléjük illesztve a korabeli elméleti háttérirodalom terminus technicusait. Feltevésünk szerint így nemcsak a prédikáció műfaj átalakulását figyelhetjük meg, hanem egyben annak elégtelenségét is a puritán (vagy inkább az építő) irodalom formai szerepének betöltésére. Enyedi Fazekas János Mennyei szó a lelki álomból való felserkenésről (Várad, 1652) című kötete terjedelmében is megfelel Köleséri bármely kötetének, szabad textusválasztáson alapuló tematikus prédikáció, és láthatólag 201 OTTO, G. 1970; FANT 1989, 104., 110.; RESCHKE-THIELE r992, 303-305. 202 Erről bővebben Id. LUFFY 2002, 53., 57., 63. 2°3 WALLMANN 1995,171-196. 126
