Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/C. 3) A református pietizmus

I. A 17- század végi Debrecen szellemi horizontja

megteremtésének eszménye ugyanakkor elválaszthatatlan a vallásos élet mindennapi lelki jelenségeitől. A teológiatörténet, irodalomtörténet és mentalitástörténet határterületeként számon tartott kegyességtörténetet a ‘70-es évek német szakirodalma új diszciplínaként definiálta.210 A narratológiai és exemplumtörténeti vizsgálódás megerősítheti a teológiai szinten tetten érhető (főként etikai és homiletikai) különbségeket. Mindamellett ki kell emelnünk, hogy a következő prédikátorok közül Köleséri Sámuel Martonfalvi kortársa volt, szintén Váradon dolgozott, és innen menekült Debrecenbe. Sa- jószentpéteri István és Debreceni Ember Pál pedig a Martonfalvi-tanítvá- nyok közé tartozott, onnan nyerte szellemi indíttatását, lelki tanítói mintapéldáit, és nem utolsósorban mindhármuk működését ugyanaz a szellemi műhely inspirálta és engedélyezte, bocsátotta útjára.

Kiemelt jelentőséget kell tulajdonítanunk ebben a folyamatban a hely, a város szellemének, szellemiségének.211 A Köleséri-család útja részint pápai és sárospataki indulással, majd váradi, debreceni környezettel jelölhető ki, a Csúzi Cseh-család pedig pápai és losonci központtal. A mezővárosok nyújtotta szabad érvényesülés áll az egyik oldalon (az Alma Mater saját neveltjét, akiért a peregrináció súlyos költségeit fizette, természetszerűleg visszafogadta), a város szellemisége, sőt inkább kegyességi attitűdje a másik oldalon. A felsorolt mezővárosoknak jellegzetes vonzáskörzete volt lelki téren is, ezt segítette elő a papmarasztás intézménye.212 Érdemes volna vizsgálat tárgyává tenni általában a városi kegyességet: a város többnyire hasonló mentalitású lelki vezetőket választott magának. Jó példa erre Várad, Debrecen, Pápa, Kassa, Gyöngyös vagy a kevesebbet emlegetett Losonc.213 Az utóbbi helyen szolgáltak az ismertebbek közül a Csúziak és Debreceni Ember Pál, egyaránt a kegyességükről ismert prédikátorok. Lelkipásztori tevékenységüknek nemcsak irodalmi és egyházszervezői munkásságuk az indikátora, hanem a polgári társadalomra gyakorolt hatásuk. Ember Pál nevelői keze alól nőtt ki Ráday Pál, és Losoncon telepedett le a Kármán-család is. Ez viszont már túlmutat a korszakhatárokon, és egy másik önálló feldolgozás tárgya lehet.

210 HAMM 1977; JASPERT 1995; NIEDEN 1999.

211 O. NAGY 1939; BALOGH I. 1948; JULOW 1976; SZAKÁLY 1995; SZABÓ A. 2005.

212 ZSIGMOND 1937, 74.; MAKRAI L. 1984, 558.

213 Két példa: Debrecenben fennmaradt egy kolligátum-kötet, melyben a 17. századi alkotók írásai mellett egy 40 évvel korábbi prédikáció is szerepel, Kismarjai Veszelin Pálé, amely beszéd a témáját és kegyes exegézisét tekintve kapcsolódik a többi műhöz (CSORBA D. 2000). Pápa 17-18. századi protestáns családjainak kapcsolati hálóját és a katolikus ellenreformációval szembeni önérvényesítési törekvéseiket jellemezte nemrég KÖBLÖS 2006,1-12.

71