Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D. 3) „Debreceni Bibliaolvasó Kalauz"

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi (Debrecen, 1682). Ember Pál pedig közvetlenül a beszéd szószéki elhangzása után továbbmásolta azt egyéb jegyzetei közé (Wade mecum), majd jóval ké­sőbb elprédikálta Losoncon (1694. május 30.), és később még a Szent Siklus című kötetében is citálta (Kolozsvár, 1700).208 Az 1680 júniusában elhangzott beszédsorozatról, melyet a város há­rom lelkipásztora prezentált, meg kell jegyeznünk: nem véletlen esetről van szó, hanem tudatos igei vezérvonalról. A Debreceni diarium egyik feljegyzése utal arra, hogy 1683 szeptemberére a Biblia ótestamentumi része „resolváltatott”, következik az Újtestamentum magyarázása.209 Azaz 1680 június-júliusában az említett ószövetségi könyvet egy hónap leforgása alatt 15 beszédben végigmagyarázták a debreceni lelkészek, 1683 szeptemberére pedig már az egész Ótestamentumot befejezték. Ha a Debreceni diarium nevű helytörténeti krónika amúgy rövid adat­közlésekre szorítkozó leírásai közt ilyen kiemelt hely jutott ennek az infor­mációnak, akkor a mezőváros történetében fontos szerepe lehetett a prédi­kációknak. Gyakorlatilag a város lelkészei végigmagyarázták az egész Bibliát, a Teremtés könyvének első versétől az Apokalipszis utolsó verséig. A magyar teológiatörténetben ritka jelenség, hogy tetten érjünk egy „bibliaolvasó ka- lauz”-féle rendszert, és éppen a 17. századból. Jóllehet a lectio continua már Melius követelése volt, és előírták a Geleji-kánonok is.210 Ember Pál napló­ja és a Debreceni diárium is a debreceni Templomban elhangzott beszédso­rozatra a ‘szabad beszéd’ jelentésű resolválást használta, ez pedig a ‘rövid áhítathoz illő magyarázat’ értelmet erősíti meg. Fekete Csaba kutatásai meg­erősítik mind a fogalom jelentését, mind liturgiái elkülönülését a prédikációs istentisztelettel szemben. A hétközi délutáni igemagyarázat alkalmainak mű­fajáról lehet ez esetben szó, hiszen míg a vasárnap délután a kátémagyarázat ideje volt, ezzel szemben a délesti (alkonyati) könyörgés nyithatott teret az 208 EMBER 1679-81, 71.; UŐ., 1693-96, 117.; UŐ., 1700, 398.; FELVINCZI 1682, A4V.; DÖMÖTÖR 1992, IV/C, 320. 209 „1683. September Die 4. A’ Bibliának ó testamentomi része resolválása Isten ke­gyelméből el végeztetik. Az utolsó caputot resolválván tiszteletes Felvinczi Sán­dor úr. Kiért dicsőség légyen Istennek. Ámen. Die 6. Az Uj Testamentom kezd resolvaltatni Isten segedelméből tiszteletes Szenczi Pál úr által, kinek is végben vitelére adjon az Úr a’ tanítóknak erőt, a’ tanulóknak épületet. Amen!” (TAKÁCS 1.1911, 52.). 210 FEKETE CS. 2005, 35., 51. 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom