Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D. 3) „Debreceni Bibliaolvasó Kalauz"

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi

később illesztette be emlékkötetébe, hogy megőrizze őket a maradandóság számára. A közbeeső részek különböző olvasmányjegyzetek: a prófétai szerep és a prosopopoeia definíciója és összetartozása egy Ézsaiás-kommentár kapcsán, idézetek sora Gerhard Meditáció Sacrae-iből, geo-, kozmo- és ko- rográfiai definíciók Philipp Cluverius Geographicájából.

Különleges fényt kapnak ez által a kötetbe bekerült apró mondások, idézetek. A prédikátorok exegéziséről már esett szó, az általuk idézett és Ember Pál által lejegyzett szakirodalom döntő hatással lehetett azok későbbi alkalmazására. Köleséri beszédében Alsted, Brigtmann, Piscator műveit citálta, ami a korban általánosnak vehető, a Historia animalium és a Belgica Biblia azonban bár olvasott volt, mégis kevésbé jelölték.204 Kábái Bodor Gel- lért Apácait idézte, ahogy később prédikációs köteteiben Debreceni Ember Pál is tette, jelöletlenül; egyedül a kéziratos kötetben jelölve a citátum helyét.205 Felvinczi Sándor pedig a bibliai északi-déli szél párhuzamot alkalmazta az Énekek Éneke exegézisében, makaróni nyelven lejegyezve: „est invitatio Spir. Sanct. északi szel, Joh. 3. 8. (...) sic Spir. S. purgat cor a peccato (...), deli szelnek app. Ez a deli szel meleget, essőt hajt, Job. 37. 9. sic Spir. S. melegséget, forrosagot az szívhez, bűnön való sírást”.206

Az Énekek Énekének igemagyarázatán túl megőrizte a napló a debreceni prédikátoroknak más alkalommal, valószínűleg hasonló templomi igehirdetésen elhangzott mondásait is. Köleséri Sámueltől a kegyes ember szállóigéje („Praestat esto pium, quam peritum, et periturum”), Kábáitól egy hasonló gnóma maradt fenn („Questimonia Cl. Gerhardi Kábái: Ea nunc sunt tempora in quibus: Pellitur ex medio sapientia, vi geritur res. Sed vincat tandem aliquando veritas, vincat! Vivat!”).207 Felvinczitől pedig a ‘Mahu- met és a galamb’-exemplum származik (1680. május 26.), melyet a dogmatikus beállítottságú szerző ezután megjelentetett prédikációjában is idézett

204 UO., 86., 145., 147., 149.

2°5 „Az ö lelki élete ell fogyhatatlan, az soha meg nem szűnik, mint az asszony mé- hében élő gyermek ell a ködökén (ita scribunt), azon mint egy csüvön megyen bé az eleség, mellyel ell az Annya méhében, sic Christus ab umbilito commendat Ecclesia, et azon bocsát lelki eledelt az ö fiaira, kik vannak az ö meheben, keblében, nem halnak meg ehel az Ecclesiaban levő Isten fiai, leányi” (UO., 143.); Vö. APÁCAI 1655/1959, VII/XXIII, 10-11.; EMBER 1700, 33., 97., 215.; UŐ., 1693-96, 280.

206 EMBER 1679-81,102.

207 UO., 44., 129. - Itt jegyezzük meg, hogy kéziratos forrásokban még találhatunk hasonló elmondott, de ki nem adott prédikációkat, pl. Kábái Bodor Gellértnek egy datálatlan beszédét másolta le Sz. Simonyi P. János, 1674. július 4-én Gyu- lafehérvárott. Textusa: 2Tim 1,3. A jól olvasható szöveg lelőhelye: ARRC, jelzete: BMV MsR. 1501, 48-52.

238