Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A) Prédikátori identitás

II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben

pontot korához. A páli levelek (lKor 14,3; iThess 5,19-21) értelmezése a puritán hatásoktól érintett Szatmárnémeti Mihály és a coccejánus exegézisű Csúzi Cseh Jakab esetén is hasonló módon történt: „Minden férfiú, aki prófétái: azaz aki írást magyaráz”, ,,A’ ki prófétái (avagy, írást magyaráz)”, azaz ortodox irányban.10 Az eredeti görög szövegben csak a prófécia megfelelője áll, ami a páli hermeneutikában magában foglalja a fenti értelmet is, így a kibővítés indokolt.11 Az értelmezési hagyomány nyomvonalai jelzésértékűek: Luther homo spiritualis-a ezt követte ószövetségi alapon, Kálvinnál hivatalos értelmezői tisztté vált a prófétai szerep, de már páli mintára, és majd a puritán teológiát életre hívó Perkinsnél kapott ugyanez prédikátori, prófétai felhangot.12 Különösen is hatékonyan terjedt ez a felfogás az angol forradalom idején, és az ez időtájt a szigetországba peregrinált magyar lelkipásztorok sem tudták kivonni magukat a hatása alól.

A mindenkori prédikációban elhangzó kérügmának a reformátort felfogás szerint elhagyhatatlan tartozéka a prófétálás, és ez Medgyesitől egészen századunkig élő gyakorlat maradt.13 A17. századi magyar református egyházban kontextus függő módon élt a kálvini biblikus szemléletet továbbfejlesztő lelkipásztori, tanítói attitűd,14 és a Perkins karakterisztikus véleményéhez

10 SZATMÁRNÉMETI 1675, 423.; CSÚZI 1682, *iv. Az utóbbi Edom ostora című kötet elé köszöntő verseket az előbbi, kolozsvári esperes és Köleséri Sámuel, debreceni esperes írtak. Szatmárnémeti méltatása annak szólt, hogy „Próféta Prófétát Profétábul nyomoz”, a debreceni esperes pedig „Evangéliomi Tudomány vallója, / Homály nélkül ennek világos látoja”-t köszöntötte, közvetve is az abdiási prófé- taság analógiájaként (UO., **3~3v). A beköszöntőket író lelkészektől a rájuk vonatkoztatott hagyományos eszmetörténeti sémák alapján nem ezeket a verseket várnánk. A tanítói mentalitás, legyen az dogmatikusabb (Szatmárnémeti), vagy kegyesebb (Köleséri) irányultságú, alapjaiban, megcélzott praxisában azonban hasonló. A szakirodalmi megítéléshez: CSEKEY 1940, 148.; CSORBA D. 1998; UŐ., 2002b.

11 A kibővítés írástechnikai jelzése, a kurziválás mint a magyar fordítás megvilágo- sítása, az elliptikus helyek kiegészítése már az első nyomtatott bibliafordítások óta nyomon követhető technika egész Tótfalusi Arany as Bibliájáig.

12 SMITH 1989, 26.

13 20. századi példa erre: „A prédikáció prófétaság! (...) Prédikálom az Isten által számomra és rajtam keresztül a gyülekezet számára kijelentett akaratát. Még akkor is, ha (...) amiatt a mártíromság keresztjét kellene is viselnem.” (TÓTH E. 1935, 7-); PUKÁNSZKY 1893, 51-80.; RAVASZ 1915; WEIZSÄCKER 1995, 450.

14 Kálvin Ézsaiás-kommentáijának az előszava szerint: „Doctrinam igitur latius explicant prophetae.” (TÓTH L. 1936, 67.); GÁNÓCZY-SCHELD 1997, 87., 90-96.; Elég végigkísérni Komáromi Csipkés György oppozíciós párjait az ó- és újtestamentumi papságról és a frigyes népről, és látható, hogy a ceremóniális és a próféta megkülönböztetést saját korára nézve is alkalmasnak látja (CSIPKÉS 1666, 387-388., 534-536.).

76