Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/C. 1) Puritán kegyességű teológia
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi hiábavalóságát is magában hordozta, látva saját fáradozásának eredménytelenségét. „De félek rajta, hogy én most csak olajomat s munkámat vesztegetem, Malomban hegedülök. Süketeknek beszéllek mást. Kölyköket feresztek, akik bárányocká nem változnak. [Ézsaiás] No tudja meg a posteritas, hogy volt Próféta az Izraelben” [Ezékiel]; „No ami az én tisztem, megmondtam és megírtam, vagy hallyátok vagy nem hallyátok, de mégis tudgyátok, hogy Próféta volt közöttetek” [Ezékiel], Másutt még hozzátette: „A’ ki fertelmes, légyen fertelmes ez után-is. [Jelenések könyve] Áldott az Ur, kitűi vagyon minden jóra való segítség”.164 Ez az utóbbi szakasz szinte teljes formájában megtalálható Csúzi Cseh Jakab Edom ostora (Debrecen, 1682) című munkájában. így szólt ott a prófétai feddés: „Mire való tehát az sok tobzódás, éjjeli ki-altozás, éktelen szitko- zodás, dudálás, hegedülés, tánczolás, és több undokság? Ezé az Isten beszéde hirdetésének gyümölcse? ezé a’ keresztyéni engedelmesség? Ember! megmondotta tenéked az Isten, mi legyen a’jo, etc. Mich. 6. 8. Lássad azért mit cselekszel, akar hallyad s’ fogadgyad az Isten beszédét, akar ne hallyad, de semmi képpen el-nem tagadhatod, hogy az Isten Prófétája volt közötted. Ezék. 2. 5. Az Lelkipásztor véghez vitte tisztit, s’ nem volt néma eb. Ésai. 56. 10. Meg-intette a’ bűnösöket és maga lelkét meg-mentette, Ezech. 33. 9. (...) Istennek kegyelmével forgolódott közöttetek. 2. Cor. 1. 12.”.165 Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy Csúzi olyan kegyes stílusban szólította meg gyülekezetét, ami Szentpéterinél soha sem fordult elő: „Szerelmesim!”; „Együgyü keresztyén ember, Christusnac szelíd juhocskája: (...) Ne félly semmit”.166 Ez a megszólalás az, ez a fajta erkölcsi vituperáció az élet szentségét célozta meg, a 17. századi vallási korhangulat természetes elvárását, a szükséges újjászületés eszményét. A prófétai hevülettel megszólaló lelkész beszédeiben csak elvétve találunk intő-megjobbító jellegű, lelkigondozói attitűdöt megjelenítő szövegrészeket. A keresztyéni életeszmény ellenpólusát jelentik azok a megnyilatkozások, amelyeket a lelkipásztor a következő kifejezésekkel jelöl: „nagy bután, * 16 164 SZENTPÉTERI 1712-13, 86.; UŐ., 1697, D8r-v. - A nagypróféták együttes szerepeltetése funkció szerint megoszlott: Ézsaiástól a trombita jelképe; Jeremiástól a siralmas jajszó, mint elbeszélési műfaj; Ezékieltó'l pedig az üzenet (a keményszívű nép elpusztul) szerepel ezekben a szövegekben. Ez a mentalitás a századvégi magyar prédikátorok sajátja volt. 165 CSÚZI 1682, 225. - Csúzi és Szentpéteri egyidőben jelentettek meg egy-egy munkát a debreceni nyomdában (CSÚZI 1682; SZENTPÉTERI 1682), így a ti- szalöki prédikátor könnyen beszerezhette a protestáns rendek 1681-ik évi egyik „országgyűlési képviselőjének” a művét. 166 CSÚZI 1682,100. 181
