Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/C. 1) Puritán kegyességű teológia
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi a rajongó lelkületű kegyesség.148 Ezért peregrinációs diákjaink odahaza is megélt kegyességét felerősítette a Németalföldön ekkoriban oktató és a pre- cízizmussal jellemezhető professzorok lelkisége, praxis pietatis-a. A fogalmat elsőként az arminiánusokkal, a „moderált kálvinista” szárnnyal (rekkelijnen) szembeni szigorú ortodox többségre használták a dordrechti zsinatot (1618- 19) követően,149 majd csak az 1650-es évek után polarizálódott vallási közegben lett egy külön csoport definíciója.150 Amit azonban Szentpéteri Istvánnál láthatunk, az már a precíz irányzat vulgáris változata. Kéziratos prédikációs kötetében Sajószentpéteri István a dohányzás károsságát, sőt vallás- és istenellenességét hosszan taglalta. Vallotta, hogy a dohányzás a Tízparancsolat minden egyes cikkelyét létével tagadja. A formát Perkins nyomán Alstedtől vette szerzőnk,151 de ennek a tézisnek a műbe való beillesztése nem járt teljes sikerrel: szervesen az addig elmondottakhoz alig kapcsolható. A leggyorsabban megszerezhető tudás igénye vagy a tudatos válogatás okozta, de szerzőnk műveltségében tetten érhető bizonyos felületesség. A korábbi századok gyakorlatával szemben megfigyelhető, hogy míg Bornemisza Péter jelöli, de végül nem viszi végig modellt, addig szerzőnk esetében az egész rendszer rátelepszik a beszédre: a forma győzött a lelkiség felett. A hazai puritánizmus szakirodaimából is csak a nagy, összefoglaló köteteket használta fel, amelyek a leggyorsabban alkalmazható szakismeretet nyújtottak (talán az elérhetőség is szerepet játszott a szelektálásban). így szerepel a tiszalöki lelkész köteteinek margóján Apácai Enciklopédiája, Pápai Páriz Imre Keskeny útja, Kábái Bodor Gellért Flagellatio traditionum humanarum című írása, Csúzi Cseh Jakab Kincses Tárháza, Szegedi Kis *48 CZEGLÉDY1980, 238. *49 BERG, J. 1993. 15° LIEBURG 1994, 411. - Az irányzatok helyi nevei: fijnen (‘precízek’), puritánén (‘a német pietista irány holland megfelelője’), kwezels (‘bigott törvénykezők’), farizeusok (‘fanatikusok’), ld. UO., 425. - Angliában viszont a nagy többséggel (mai anakronizmussal élve: az anglikánokkal) szembeni vallási felfogású, szigorú csoport stigmája volt a precíz fogalom, majd szintén az arminiánus válság után ezt váltotta fel a puritán kifejezés a kegyesek leírására (COLLINSON 1989, 20.). A perfektista jelző ehhez képest felekezet-semleges kifejezés (FRIJHOFF 2002, 30., 33.). 15* 1 Ezt a módszert a 17. században megannyian alkalmazták Keresztúri Bíró Páltól Bethlen Miklósig (teljes kibontásában ld. DIÓSZEGI 1682; NÁNÁSI VG. 1675-85), és leggyakrabban a bűnkatalógusok, bűnbánó imádságok felosztásának vezérelvéül. Még a 20. századból is van rá példa: paradox módon a korszak (1619-1711) általános erkölcsi képével foglalkozó szakirodalom ezt a századot a Tízparancsolat cikkelyei elleni vétkek alapján értékeli (ILLYÉS 1941,102-106.). 177
