Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 4) A vágyott szerep
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben harcolni is kész lelki vezetők (Czeglédi, Medgyesi, Csúzi Cseh Jakab).122 A megengedő magatartás, bár szigorú feltételekkel, a kegyes prédikátorok jellemzője volt (Szatmárnémeti Mihály, Debreceni Ember Pál).123 A nagy tiszteletnek örvendő kassai prédikátor, Czeglédi István hatása a korabeli lelkipásztor nemzedék egészére nézve is hangsúlyozottan jelentős. Az ő meghurcolását és szenvedését végigkísérte az üldözött reformátusság. Halála után érkezett Köleséri Sámuel Debrecenbe, és adta ki nevelőatyja, Czeglédi István posztumusz Sión vára című művét.124 Köleséri meghatározta a műfajt: „más tudós nemzetek dicséretes szokása szerint” Íratott művek közt helyezte el az előszóbeli méltatást. Az életrajz stílusa, szerkezete, megcélzott praxisa alapján rokonságba állítható a Szilágyi Tönkő Márton készítette Martonfalvi Tóth György életrajzzal, mely hasonlóan műfaji elődjéhez, „a tudós Gamaliel” posztumusz Szent Historia című műve előszavaként jelent meg.125 Ezek a magyar élőbeszédek prelimi- nariák, és nem a latin nyelvű és retorikai felépítésű vita műfajához tartoznak, mint a Beza-féle Kálvin-életrajz (Genf, 1564), vagy a Skaricza Máté-féle Vita Stephani Szegedini (Basel, 1585). Bár ez utóbbiak hatása is nyomon 122 „De nem elég itt a’ puszta szánakodás (...), hanem segélleni-is tartozunk, nyomo- rodott szegény edes húsúnkat csontunkat: kiktől lehet karral és kard[d]al, kiknek Isten adta, eszszel tanácsai, értekkel, s-mindenek felett, sürü könyörgésekkel.” (MEDGYESI 1657a, 15.; FAZAKAS 2005, 87-88.); „az igaz keresztyéni vallást az erőszak tévők ellen oltalmazni szabados fegyverrel is.” (CSÚZI 1682, 193-); Vö. JUHÁSZ 1996, 77.; GYŐRI 2000b, 66-68. 123 SZATMÁRNÉMETI 1675, 304., 725.; EMBER 1693-96, 303.; UŐ., 1701-9, 335. - A lehetséges mártir-attitűdök kálvini megítéléséhez a református mártírológia kánonját Id. EL KENZ 1997, III/6. fejezetében. 124 CZEGLÉDI 1675. 125 MARTONFALVI 1681. 106 10. Protestáns prédikátorok sanyargatása (1675k.)
