Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D) Az usus formái - IV/D. 1) Coccejánus exegézis
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi látta.146 A isteni kijelentés történeti eseményét a reformáció kommentárokat, loci communes-eket gyártó teológusai is jelölték: ténylegesen Buliinger, Ursinus, majd az ő vonalukon továbblépő Coccejus foglalta rendszerré, és foglalta bele a saját korát is.147 A szövetségteológia képviselői közül Heppe életrajzai alapján két kört jelölhetünk ki: a 16-17. század fordulóján alkotó, többségében svájci, részben német református teológusok tartoznak ide (Buliinger, Musculus, Polanus, Wollebius, Hyperius, Ursinus, Olevianus), és a 17. századi, főként németalföldi református, azonbelül is kis részben ortodox (Gomarus), de főként coccejánus irányultságú teológusok (Martini, Cloppenburg, Coccejus, Heidanus, H. Alting, Maresius, F. Burmann, Momma, Braun, Witsius). Azt pedig külön érdemes hangsúlyozni, hogy mindkét kör túlnyomórészt dogmatikai szempontból a kálvinista rámista közeg meg- szólaltatója volt.148 Azért is beszélhetünk inkább coccejánus exegézisről, mintsem coccejánizmusról, mert ez a „teológiai irányzat legtöbb esetben nem magában jelentkezik, hanem gyakran egy rokon vagy hasonló teológiai törekvéseket hordozó irányzattal társul”.149 A Czegle Imre tanulmányában is idézett német dogmatikus, Karl Barth főművében olyan reformáció korabeli teológusokat sorolt fel, akiknek a munkáiban a szövetség-fogalom kiemelt szerepet játszik. Ha ezt a névsort megtekintjük (Kálvin, Zwingli, Buliinger, Martini, Coccejus, Crucius, Ame- sius, Polanus, Wollebius, Ursinus, Olevianus, Hyperius, Musculus), és összevetjük a kortárs Szegedi Kis István loci communes-ének rendszerével (ezt megtette már Zoványi, Barth és Czegle is), várható az egyezés. Ám a 17. századi debreceni teológia nagyhírű, rendszeralkotó tanárának, Komáromi Csipkés Györgynek a hitágazatokról írott prédikációs kötetének fogalomkincsével (Polanus, Tilenus, Wendelinus, Bucanus, Maccovius, Ursinus, Leydai Professorok szinopszisa, Amesius, Ravanellus, Maresius, Voetius, Usseras), *46 CZEGLE 1976, 9.; Vö. MOLTMANN 1957. - A Pál apostol-féle szövetség értelmezésének nemcsak Luthernál lehet a gyökereit megtalálni, hanem ennek természetesen bőséges középkori hagyománya van (Id. GRESCHAT1970). Az angol szakirodalomban már a klasszikus puritán korszak, az Erzsébet-kor teológiai szemléletváltásának áttekintését is többen elkészítették ilyen szempontból (GREAVES 1968; McGIFFERT 1982). Az amerikai puritán irodalomban pedig az egyik kutató állítása szerint a prédikációk által gyakorolt ‘covenant psychology’ külön témaként szerepel (COHEN 1986,1/2. fejezet). *47 Ld. HEPPE 1879, 205-240.; SCHRENK1923; WEIR 1990. - Nem véletlen, hogy készült már tanulmány Kálvin és Perkins központi szerepéről is a szövetség-teológia téziseinek megalkotásában (McGIFFERT 1994; LILLBACK 2001). *4® HbDThg 1980, II/328-347. (Wilhelm Neuser) ‘49 CZEGLE 1976, 11.; Vö. MÖLLER 1963. 225
