Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 4) A vágyott szerep
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben eddig egyáltalán nem vizsgált prédikációs magatartását, lelki attitűdjét, kegyességét érintette. „Illyés leikével bíró ember vala, (...) rakva vagyon lelke vigasztalással”, „a dexteritast, facultast és affektust indító tanításokat tött”. A tisztelgő' versek általában méltatták a buzgó életű prédikátor tanultságát és kegyes életét egyaránt, különösen pedig a ‘miles christianus’ eszményképeként, mint a mártírok koronájának elnyerőjét. Két esetben kapcsolódott össze a mártír és a vitéz szerep: Köleséri Sámuel Illyés—Elizeus párhuzamot vont saját maga és nevelőatyja, Czeglédi István közt, Martonfalvi Tóth György pedig Dávid-allegóriát alkalmazott. A két utóbb említett parentáló, búcsúzó személynek kiemelt szerepe van Czeglédi mártíriumának megalkotásában, az ortodox mártír és a puritán vitéz típusának és 17. századi antití- pusának az összehangolásában, az eszmei és teológiai kontextus megteremtésében.127 Győri János helyesen állapította meg, hogy Kölesérinek a lelki vitézségről alkotott nézetei Czeglédi Istvánhoz kapcsolhatók. Ezt azonban szűkítenünk kell: nemcsak Czeglédi művei szolgáltak forrásul nevelt gyermekének, hanem még inkább a lelkipásztor élete. Az Arany alma című Köleséri- kötet 29. beszéde, a Gyógyulhatatlan Nép nyavalyája címet viseli, 1672. november 20-án hangzott el Debrecenben. Az ususok között a „megsirató” Haszon az ország romlásának toposza, a „beteg Haza” orvos utáni vágyódása köré épültek az 1657-es évhez kapcsolódva.128 Ezt olvasva - több más között - önkéntelenül is felidéződik bennünk Czeglédi István Országok romlásának okai (Kassa, 1659) című műve. A prédikációirodalomban a romlás kifejezőeszközei megjelenésének, variációinak, műfaji sajátságainak a körülhatárolása túlnő a dolgozat keretein, ezért itt csak egy jelenséget kapcsolunk be az értelmezésbe. Czeglédi István fenti műve előtt, a K[edves] 0[lvasó]hoz szóló részben található köszöntő vers címe Magyarok romlásának okai, szerzője az S.K.D.V.S.P.R.F. jelsor mögé rejtőzött. A nyolcsarkú, hatszótagú 127 A mártírkép értelmezése terén tett finom elmozdulás az ún. ortodox és puritán szerzők között ezekben a köszöntőkben is tetten érhető, és Győri L. János vizsgálatai igazolhatók. GYŐRI 2000b, 55-57., 60. 128 IMRE 1987-88, 44.; CSORBA D. 2003/2005,134-136. - Az adott világ egyfajta nézőpontját rögzítők közt találunk hasonló társadalmi körből (köznemes), fe- lekezetből (református) és régióból (Partium, Erdély) származókat, világi (szűcsmester, bíró) vagy egyházi (lelkipásztor, tanár) foglalkozással, történetmondói (Bartha Boldizsár, Szalárdi János, Enyedi István) vagy lelkipásztori szerepkörrel (Medgyesi Pál, Köleséri Sámuel, Báthori G. Mihály, Tofeus Mihály). Ezeknél a szerzőknél az elbeszéléshez használt fogalomkincs meglepő, topikus egyezéseket mutat. 108
