Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/B. 1) A város világi vezető rétege

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

patrónusa segítette a debreceni kántori állás megszerzésében, és magántanárként a főbíró unokáit nevelte (Dobozi (II.) Istvánt, későbbi főbírót, és testvérét, Jánost), sőt az öregdiák külföldi egyetemre juttatásában (1663) is. Az egykori árva, akiből teológiai doktor, majd később az egyházkerület püspöke is lett, prédikációs kötetének címe ezért is beszédes: Ki-osztatott talentum.90 A hasonló kegyességi attitűd meghatározó jellegét bizonyítja, hogy Martonfalvi egyik neves tanítványát, majd vejét, Debreceni Ember Pált a város többször hívta meg papjának. Sokadik sikertelen kísérlet után 1704-ben Dobozi (II.) István külön neki állította fel a negyedik lelkészi állást, az Ispotályban. Bár a nyomorúságos körülmények, az állandó létbizonytalanság hatására egyháztörténészünk egy éven belül megvált a hivatalától, az eset jól példázza, milyen nagy szerepet tulajdonítottak a korban a hasonló mentalitásnak.

Az idős Dobozi ‘ércnél maradandóbb’ életművének jelentős fejezete a könyvkiadás támogatása. Nem is beszélve a korabeli debreceni származású kegyességi könyvekről és tankönyvekről, Komáromi Csipkés Györgytől Mar- tonfalvin át Köleséri Sámuel műveiig, melyekből több előszó tanúsítja a főbíró ösztönző szavát. Biztatásának köszönhetően fogott neki Debrecen történetének megírásához Bartha Boldizsár, felhasználva munkájához a tanács - azóta elpusztult - jegyzőkönyveit. Debrecenben jelentette meg az erdélyi származású Szőnyi Nagy István a korban egyedülálló Gusztáv Adolf-mítizá- ciót tartalmazó Kegyes vitéz című munkáját, és a gályarabságot megjárt, losonci pátriájú Csúzi Cseh Jakab is Lelki bölcsességre tanító Oskoláját.91 A főbíró unokája, Dobozi (II.) István folytatta az ő munkáját, Debreceni Ember Pált bíztatta egyháztörténetének megírására: nem rajta múlt, hogy csak jóval megkésve és külföldön jelent meg a Historia Ecclesiae Reformatae. A debreceni főbírók erkölcsi helytállását méltón jelképezi a Dobozi- és Komáromi Csipkés-család idejéből, 1707-ből fennmaradt főbírói eskü.92

*

Az 1714-es összeírás alapján Debrecen városának kb. 13,000 lakosa van, annak 1/5-e kalmár, fele céhes (mintegy 30 társaságban 1009 fővel), a maradék 1/3 gazdálkodó. A legtöbbet adózók (ún. virilisek) a városnak családtagjaikkal együtt maximum a 2%-át adják. Ha hozzávesszük ehhez

90 xóth F. 1812,147-150.; RMK 1.1229.

91 SZŐNYI NI. 1675a; CSÚZI 1680; HELTAI 1994,158.; HARGITTAY 1995, 450.

92 KONCZ Á. 1913, [119].

41