Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben - II/A. 4) A vágyott szerep
II. Idős Köleséri Sámuel Debrecenben követhető rajtuk, de az előkészületben lévő latin nyelvű életrajz elemeit lett volna érdemes összehasonlítani ezekkel, de ez sajnálatra méltó módon csak Szilágyi Tönkő terve maradt. így a szöveg a magyar nyelvű kibővített élőbeszédek, prelimináriák közé sorolandó,126 amely itt előkészítője az el nem készült életrajznak. Köleséri valószínűleg hasonló okok miatt (papír és pénz híján) illesztette a posztumusz kötethez a rövid életrajzot. A kötet elé írt versek között van tíz másik, a legkülönbözőbb irányzatokhoz tartozó prédikátor és professzor emlékező és tisztelgő költeménye. A hagyományos besorolás alapján ortodoxnak minősített lelkészek, tanárok (Keresztúri Bálint, Pósaházi János, Kábái B. Gellért, Felvinczi Sándor) az Apokalipszis jövendöléseit és mártírképét, az Antikrisztus (= katolikusok) jövendő alávettetését és az idvezült prédikátornak eltétetett mennyei jutalmat (korona, boldogság) hangsúlyozták. A szerzők kiemelték a kassai prédikátor mártíriumát, és szerepét Ábelhez, a legelső bibliai mártírhoz hasonlították, a poraiból feltámadó főnixmadárhoz és Krisztus feltámadásához, minthogy példájukból a hívő erőt merít, az ellenfél pedig megszégyenül. A puritánok (Nógrádi Mátyás, Komáromi Csipkés György, Martonfalvi T. György, Szilágyi T. Márton) és a családtagok (Czeglédi Pál, idős és ifjú Köleséri Sámuel) pedig láthatóan más fogalomkincset használtak. Az ortodoxnak minősített szerzők polemikus élű megfogalmazásai helyett az utóbbiak hangsúlyozottan a ‘Militaris architecturá’-ra koncentráltak: a mártírság helyét átvette a vitézség, s ezen belül is a bibliai Dávid előképének a hangsúlyozása. A puritán szerzők az Énekek Éneke liliom-szimbolikájával siratták Krisztus vitézét a „M [agyar] Rachel” nevében. Az elveszett/meghalt fiait sirató anya, Ráhel már a bibliai kontextusban metaforikus értelemben Izrael szimbóluma volt, Jeremiásnál részévé vált az Izrael reménységét hirdető próféciának. Ezzel összefüggésben az Apafihoz szóló ajánlólevél után az elöljáró beszéd „az igaz Religióban való végig megállásra” buzdította a református feleke- zetet. Czeglédiről eddig tudományosságunkban az ortodox, polemizáló prédikátor képe élt, akit tudásáért, olvasottságáért Medgyesi is nagyra becsült, olvasva a Malach doktor című művét. A kiadást előkészítő debreceni prédikátor verse a kassai egyház „hűséges angyalának, idvezült Czeglédi Istvánnak” 126 Hasonló terjedelmes előszó, mely viszont egyháztörténeti korszakolást ad az igaz egyház üldözéseinek szakaszairól: Iratosi János „élőbeszéde” William Perkins egy általa lefordított művéhez (Lőcse, 1641); Szatmárnémeti Mihály Dominicá- jának (Kolozsvár, 1675) és Tolnai F. István Kalauzának (Kolozsvár, 1679) reformációtörténete (RMKI. 718,1179,1236). 107
