Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/A) Egy „zarándokút” lépcsői

IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi

tartózkodása alatt került sor.28 A collegiumi diáklázadás idején Dobozi (II.) István közbenjárásával felülvizsgált új törvények aláírói közt ott találjuk „Paulus E. Debreczeni” nevét is, és valószínűleg ennek kinyomtatásában, a collegiumi törvények első megjelentetésében is részes volt.29 A szabad királyi város akkori főbírói, Komáromi Csipkés (II.) György és Dobozi (II.) István és az egyházkerület részéről Kocsi Csergő János püspök az egyháztörténet előkészítésében szervezetileg támogatták: az egyházmegyék irattárait, papi listáit, történeti feljegyzéseit rendelkezésére bocsátották; utóbbi pedig korrektorként nézte át az elkészült fejezeteket.30

Miután 1705-ben a kurucokat üldöző németek elől menekült Debrecen népe, Ember Pál bujdosásra adta fejét: Tokaj várát ekkor romboltatta le Rákóczi, s a lelkész a közeli hegyaljai Liszkán (ma: Olaszliszka) talált rá „Pathmos”-ára. A Rákóczi-féle ezévi vallási törvények értelmében ez a város is visszakapta a templomot és a parókiát: a régi két lelkészes státuszt Ember Pál és Békési András töltötték be.31 Ez a rendezett mezőváros egy agyonhajszolt élet után békésebb munkahelyet biztosíthatott volna a prédikátornak.32 Az 1782-es zempléni egyházmegyei összeírás reformációtörténeti relikviát tartogat nekünk: ez a forrás megemlékezett a lelkipásztor utolsó éveiről. „Elfoglalta annak utána a prédikáló széket Ember Pál, ki felől el lehet mondani, hogy ő nem csak természeti valóságra, hanem erkölcsi tehetségére nézve is nagy és szent ember volt. Mikor bejött ebbe az ekklézsiába, öreg volt igen, mégsem restelte a munkát, hanem a Magyarországi ekklézsiának Históriáját, amely ma Lampe neve alatt mégyen, itt dolgozta ki”.33 Az 1708-től pusztító nagy pestisjárvány (Kolozsvártól, Debrecenen át a Hegyaljáig) szedte áldozatait:

28 Az 1692-es londoni kiadást használták forrásként, Id. JUELLUS 1704, [224].; A magyarországi Jewel-recepcióról szólva Berg Pál tévesen nevezi Debreceni Ember Péternek a szövegkiadás szerkesztőjét, ld. BERG P. 1946, 77-74., 237.

29 G. SZABÓ 1996, 98-100.

30 RITOÓKNÉ 1973.; ZOVÁNYI 1939,171.

31 DIENES 2003a, 83.

32 Debrecenből háromszor is megkísérelték visszahívni, de sikertelenül (SZATMÁRI PL 1773,328.). Ebből a korból fennmaradt Olaszliszka mezőváros 1694-es egyházi reguláinak a gyűjteménye, mely precíz szerkesztésű, humánus ítéletű regulákat tartalmaz (TiREK, R. D. IV. 3/5.). A környék „békésebb” jellegének megjelölése például a Babocsay Izsák-féle kordokumentum ismeretében azonban csak relatív értékelés lehet. Ld. NÉMETH G. 1990; SZAKÁLY 1995, 9.; BABOCSAY 1998, 181-286.; JÁNOS 1999, [H5v],

33 DIENES 2003a, 83. - Tényleg Olaszliszkán készült el a mű 1708 körűire (RI- TOÓKNÉ 1973; TÓTH E. 1989). A sors iróniájaként Magyarországon csak 1882- ben került elő egy másolt változata, mégpedig a tudományos pályáján induló egyháztörténész, Révész Kálmán seniori dolgozataként (RÉVÉSZ K. 1882-84).

197