Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/C. 1) „Ama Tudós Gamáliel

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

„Orthodoxia ellenségiként”, a Habsburgok címerállata ugyanakkor lehet az igazhitű keresztyén ember kifejezője is, a madarak királyának a szerepköréből fakadólag. Érdemes összehasonlítani ezt a fogalmat épp ezért a könyv elé írt versek ortodoxia-meghatározásaival. Míg Köleséri Sámuel a puritán példák közt helyezte el tanárát, Szenei A. Pál Emlékezetnek oszlopa című verse értékelve az Amesius gondolatainak terjesztését, pontosan az ellenkező oldalról közelítette meg.103 A Tanító és Cáfoló Teológia elé írt köszöntőversek is hasonló képet mutatnak: Kábái Bodor Gellért a munkát ortodox hagyományba illeszti be. Ezzel szemben a bevezető K[egyes] 0[lvasó]hoz szóló rész Apácai Encyclopaediájára hivatkozik; illetve a másik vers szerzője, Szilágyi Tönkő ugyanitt éppen a hasznosság szempontjából ítélte meg professzora szerepét a puritán olvasat felől.* 164 Egy köteten belül két, teljesen különböző olvasat, sőt ez a jelenség nem is egyedi, mert két kötet előszavában is tetten érhető, és mindezek egyaránt diákságnak szánt kiadások voltak.

Az egyszerűsítő következtetés (puritán puritánt látott benne, ortodox ortodox gondolkozását) túl egyszerű feloldása volna a Pál apostoli tanítói attitűdről tett vallomásának (pl. íKor 9, 20). Elég csak megtekinteni az egyik magyar nyelvű munkáját, a - Fekete Csaba szövegközlésében és magyarázatával immár harmadszor is megjelent - Keresztényi inneplés című 1663-as prédikációját, s meglátszik, milyen előrevivő a személyes kegyes életet hangsúlyozó oldala a beszédnek, és ugyanakkor milyen feleslegesen önkorlátozó annak némely dogmatikai és liturgiái vonása.165 A 19. századi magyar egyháztörténeti szakirodalom, ahonnan ezek a fogalmaink származnak, túl egyértelműen állapította meg, ki melyik párton foglal helyet. Az irodalomtörténetünk, sajnálatos módon, máig ezen értelmezések nézőpontjából olvassa a kora újkor szövegeit, jóllehet ez a sematikus kép összezavarodni látszik

163 „Sok szép tudós elmét szült ez a Saeculum (...) Illyenek valának: Medgyesi, Tóinai, (...) Apáczai, (...) Nagy Martonfalvi” (Köleséri Sámuel); „Nagy Amesius- nak igaz professora, Orthodoxiának hatalmas Tutora” (Szenczi A. Pál), in: RMKT XVII/11, 6. sz. (15-16.), 149. sz. (424-425.).

164 Kábái Bodor Gellért verse Szegedi Kis István Loezja és Geleji Katona Praeconiu- ma páijaként „Három csillaga a Magyar Nemzetnek” névvel illeti a református ortodoxia neves tanáregyéniségeit és munkáit (RMKT XVII/11,19. sz. (36-37.); 27. sz. (52-53-).

165 FEKETE CS. 2006, 5-6. — Hangsúlyoznunk kell, hogy a kor felfogása, amennyire ezt a fennmaradt adatok tükrében megítélhetjük, inkább igazodott Martonfalvi álláspontjához, de ez sem volt egységes. Nem meglepő, hogy ezekben a kérdésekben akkor sem volt egyezés, és most sincs erről egyértelmű határozat (Id. a Kárpát-medencei református egyházi vezetőknek az 1990-es évekbeli liturgiái egységesítési próbálkozásait).

58