Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/B. 2) Az egyházi vezetés

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizonlja

szaporodtak meg a debreceni polgárok által a Collegiumnak tett alapítványok.122 Számtalan olyan zsinati rendelkezés látott a korban napvilágot, amely az erkölcsi normákat kívánta szabályozni. Bár a szatmárnémeti zsinat (1646) még a klasszikus ortodox igehirdetés és gyülekezeti élet mellette tette le voksát, a debreceni századvégi puritán irodalom élesen elhatárolta magát a „színes kereszténységtől, babonáskodástól”, és az életnormák felállítását közösségi szintről individuális szintre emelte. Martonfalvi Keresztyéni inneplés és Kábái Bodor Gellért Traditionum humanarum flagellatio című munkái és az 1680-81-es négy zsinat szigorú törvényei (részegeskedés, fajtalan tánc, káromkodás ellen) mind egy sorba illeszthetők be.123

*

Hasonlóan keveset foglalkozott eddig a szakirodalom a kor másik nagy mecénásával, Debreceni Kalocsa Jánossal. Az egykori debreceni esperes életútja is tanulságos: 8 évet töltött peregrinációban (1650-58), Szilágyi Tönkő Márton perét ő vezette le Diószegi Kis Istvánnal együtt, és ő törölte el a vádakat. Saját munkái közül több szempontból is értékes az Énekek Énekére írt exegézisének olaszból fordított és magyarázatokkal ellátott kiadása (Debrecen, 1693).124 Az ószövetségi könyv jellegzetes metaforikus értelmezési lehetőségeket rejt magában, és minden kornak megvan a maga Énekek Éneke-olvasata, Szent Bernáttól Coccejuson át Ravasz Lászlóig. A17. századból ismerünk prédikációsorozatot, mely a debreceni Nagytemplomban hangzott el, és ezt a könyvet exegetálta végig. 1681 pünkösdjén a város három lelkipásztora (Felvinczi Sándor, Kábái Bodor Gellért és Köleséri Sámuel) prédikálta végig a könyvet kegyes coccejánus exegetikai eljárással, a korabeli col- legiumi diák, Debreceni Ember Pál naplójának bizonysága szerint.125 Debreceni Kalocsa ebben az évben „nagy nyavalyájában beszorult” Debrecenbe, tehát éppen hallhatta is a beszédeket, mégis munkájának alapjául a genfi

122 A debreceni Collegium rektoriáiról való gondoskodásra, az adománygyűjtésről (vö. UO., 53-71.). A templom és az iskola (tanárok) javára tett testamentumról ld. RÁCZ 1.1983, 20. Halotti beszédekben és prédikációs előszókban is találkozunk a személyes támogatásra való utalással. Két példa: Köleséri Sámuelt Szabó Pál (RMK I. 1279., 1281., 1283.), Rápóti Pap (II.) Mihályt (RMK I. 1451.) Jenei Mihály debreceni polgár segítette.

123 MARTONFALVI 1663/1700; KÁBÁI 1677; NAGY G. 1985.

124 RMK I. 1435.

125 EMBER 1679-1681, 72-112., 131-154. - Ld. CSORBA D. 2001c.

48