Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/C. 3) A református pietizmus

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

Ernő megállapítása szerint — a skolasztikát és a coccejánus-cartesiánus eszmerendszert kívánta egyeztetni filozófiai-metafizikai alapon. Pedagógiai hatása itt igen látványos: Eszéki T. István nevű Pósaházi-tanítvány ortodox irányban indult el, s lett Németalföldön Voetiusnak kiváló diákja, aki egyenesen Coccejust támadta meg írásában. Dézsi Márton pedig szintén Patakról indult el külhoni Universitasokra, az ellenlábas, Coccejus kosztos diákja, barátja és téziseinek neves képviselője, végül itthon a radnóti zsinat egyik „alperese” lett, egykori tanárával, Pósaházival szemben.206

Amikor a kölesei zsinat alkalmával, 1688 novemberében Körmendi Péter püspököt megvádolták, és egyházi bíróság elé állították, alávetette magát az esperesek vizsgálatának, három szempont szerint értékelték. Tudományára nézve ortodoxusnak, egyházkormányzatára nézve hűségesnek, életére nézve szentnek és kegyesnek ítéltetett.207 A tudományos, szépirodalmi és hitéleti szövegekből az első nézőpontra is találhatunk választ, az egyháztörténeti és egyéb történelmi feljegyzésekből a második pontról viszonylagos képet alkothatunk, azonban a harmadik alig látszik megválaszolhatónak. A három nézőpont együttes érvényesítése, több szempont és módszertani megközelítés komplementer alkalmazása árnyalhatja az eddigi sematikus eszme- történeti megközelítéseket. Ahol az óprotestáns hitű és a merészen újító lelkületű is kapott adandó alkalommal támogatást, hogy külföldi akadémiákon vértezze fel tudását, az az iskola maximálisan teljesítette nevelői feladatát: a jól megerősített tudáson „Lélekben és igazságban” (Jn 4,23) elvén alapuló gondolkodásra helyezte a hangsúlyt. Külsőleg szabályozott élet, bensőleg megélt vágy a krisztusi alázat és szeretet kiteljesítése felé mind magán, mind közösségi felelősséggel, ez a 17—18. századi magyar református kegyesség jellemzője.208

A következő fejezetekben három, igen eltérő mentalitású prédikátor ke- gyességi törekvéseit szemléltetjük. Egy korabeli kedvelt megfogalmazást használva: a keresztyén ember célja ezen felfogás alapján „szoros, s kegyes Evangéliumi élet” szerint élni.209 A kegyesség gyakorlása ismert fogalom: használták elsősorban a puritán prédikátorok, majd a pietista meditációk szerzői, másodsorban pedig az újkori kegyességi irányzatok tűzték zászlajukra programadó jelszónak. A kegyes élet gyakorlása, az életszentség

206 MAKRAI E. 1942, 90-95.

207 TÓTH S. 1894, 66.

208 tóth b. 1994,30.

209 CZEGLÉDI 1669, 7.; KÖLESÉRI 1682a, Alv.; TOLNAI SZM. 1673, 6.; HODOSI 1697, B8v.

70