Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/C. 3) A református pietizmus

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

morális gyakorlatában folyamatosan befelé fordult, és a belső kegyesség megélése felé tisztuló normák történelmi szükségszerűség folytán merevebbé váltak. Különösen is igaz ez a „vértelen ellenreformáció századáéra (1681-1781), amikor a debreceni város rideg tónusát érzékelhette az idelátogató, amely már a 18-19. századi amerikai puritanizmus, metodizmus irányába mutató kegyességi képet takart.202 A református pietizmus tehát klasszikus értelemben az 1657-1711 közti időszak irodalmának lehet egyik fontos gyűjtőfogalma, feltétlenül kegyességi értelemben; de nem kizáró módon, hiszen a következő korszakokban is megvan ez a típusú prédikátori és gyülekezeti pietas-forma, Ráday Páltól Szikszai Györgyön át egészen ifjú Révész Imréig.203

Robert J. W. Evans oxfordi professzornak egy tanulmánya már külön eszmetörténeti, kegyességi irányzatként tüntette fel egészében a kálvinizmus magyarországi jelenségét.204 Czeglédy Sándor, debreceni teológiai professzornak a kiváló elemzése a collegiumi teológiai oktatásról Debreceni Ember Pál 17. század végi unikum naplója alapján jutott arra a következtetésre, hogy az ősi Collegiumban a jó tanár-diák kapcsolat hasonló hit- és olvasmányélményen alapult.205 Azért alkalmas ez az egyre szűkülő értelmezői nézőpont a református pietizmusra, mert ebben az esetben nemcsak a 17. század végének magyar református lelkiségére, hanem abban Martonfalvi professzor egyéniségének, vezetői stílusának lényegére is rávilágíthatunk. Az egymással, szemmel láthatólag szöges ellentétben állók is megfértek a Collegium falai közt, miközben minden évben szabályosan végigellenőrizték a hallgatóság tanulmányi előrehaladását, erkölcsi és magatartási kultúráját. A hithűség megtartása Descartes és Hohbes korában nem volt egyszerű dolog, különösen, ha valaki mindegyik irányzatról tudott, és tanította is azokat. Ilyen példa Pósaházi János sárospataki tanáré, aki - egyik elemzője, Makkai

202 A zárt közösségben hitéleti, sőt dogmatikai transzformációk is előállhatnak. A cívisváros hangulatát élénken jelzi az angol átutazó, Townson beszámolója, aki - összefüggésbe hozva a lakosok öltözködését és vallási szigorúságát - a református precízizmus arculatát írta le (BALOGH 1.1973,110.). Nem árt hangsúlyozni, hogy mindezt egy puritán közegben nevelkedett ember nyilatkozta a kontinentális vallásosságról. Hasonló példát tudunk említeni az amerikai puritanizmusról. Egy holland puritán, David Pieters tett meglepő felfedezést, mikor az „újangliai” hívők magukat a ‘zsidó-újangliai sorspárhuzam’ igazi megélőiként, szigorú ótes- tamentumi hívőkként definiálták. Ld. FRANKLIN 1909, 204.; TÓTH B. 1974/1988, 47.; GYŐRI 2000a. - A debreceni református precízizmusról bővebben Id. a III. fejezetet.

2°3 CSORBA D. 2001b; DIENES 2002, 33-34.

2°4 EVANS 1985, 182.; GREYERZ 2000,127-130.

2°5 CZEGLÉDY 1988, 545-54969