Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/C. 2) A „Tanitványi Catalogusok

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

mind egyház-, iskola- és várostörténeti, mind teológiai, irodalmi és néprajzi feldolgozást igényel. Jelen esetben csupán egy rövid áttekintést kínálunk, mely láttatni engedi a tágabb horizontot.

Az ún. ortodox diákok vagy rögtön a professzoruk halálát követő években publikálták műveiket, vagy a ‘90-es években. Az előbbi korszakban megjelentetett műveket tematikailag az 1680-81-es törvények szelleme és az ostorozó, feddő hangnem határozták meg, műfajilag a prédikáció és a halotti beszédek kategóriájában, illetve az exegézis és a dogmatikai eligazítás narrá- ciójával.179 Mentalitástörténetileg megtalálják helyüket a korabeli Debrecen világában, hiszen a gyászévtized idején keletkezett református prédikációk az állandó katonai zaklatások, a lelki és a fizikai prés idején is az értékőrzésre helyezték a hangsúlyt, a helyes tan és igaz élet eszményére, még ha kategorikus módon is.

Az erkölcsök megregulázását és a tantisztaság követelményét még a lelkészi és az iskolai rétegre is ki kellett terjeszteni. A katonák dúlásai, rablásai, az állandó létbizonytalanság idején meglazult a szociális védőháló és az erkölcsi normák ereje. Elkóborolt vagy elrabolt asszonyok jogi státusának a kérdése jelzi a megrendült házassági szokásokat, még a tanítványok közt is volt, aki többször vált (Újlaskói Lőrinc), más lelkész meg kölcsönpénzt nem adott meg, majd tűnt el a számonkérés elől (Kábái Márton). Sokáig a teljesen elnéptelenedett északkeleti egyházmegyékben (Ugocsa, Nagybánya, Szatmár, Bereg, Máramaros) a rektorok vagy a lelkileg érintett emberek rákényszerültek a papi feladatok elvégzésére, felszentelés nélkül is.180 A volumenében legtöbb munka nem véletlenül az ún. ortodox írók tollából származott.

A gyászévtized idejének tipikus ajánlólevélbeli, beköszöntő bibliai metaforái az Énekek Éneke-beli jegyesmisztika gerlice-galambja és tövislilioma Krisztusra és az egyházra vonatkoztatva (Gerlicze madárka, kősziklán fundált egyház, Szent Gyülekezet, a sűrű keresztviselés tövisei), a Jelenések könyvének a számkivetettek seregére, vagy a mártírok lelkére vonatkozó képe az igaz vallásáért üldözött, ‘vitézkedő Anyaszentegyház’ metaforájaként (kicsiny kiválasztott sereg, a nyomorúság habjai közt, bárka módgyára vitézkedő Anyaszentegyház).181 Már a középkori várossiratók sem csak a nyomorúságok lamentatióját szedték csokorba, hanem a pusztuláskor a reménységet

179 RMK I. 1276,1294,1314; RMK II. 1518, 1659, 1826. Ld. CSORBA D. 2005.

180 TÓTH S. 1894, 50-53.; BARTON 1976,163.; VOIGT 1997.

181 TOLNAI SZM. 1673, 2r-v.; FAZAKAS GT. 2006, 90-98.

64