Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/C. 1) „Ama Tudós Gamáliel

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja

egyértelműen jelzi a megnemesített személynek a tanár funkciójából következő szakrális feladatát.148

I/C. 1) „Ama Tudós Gamáliel”

Martonfalvi Tóth Györgyről már több, kisebb tanulmány látott napvilágot, de a jelentőségéhez illő monográfia még nem készült róla.149 Jelen fejezet is csak azt vállalhatja, hogy elhelyezze az iskolateremtő tanárt a kor művelődéstörténetében. Ezúton nem a gazdasági háttérről szólunk, hanem az iskolateremtő tanár személyiségéről, akinek köszönhetően a diákok a debreceni Collegiumban maradtak, és peregrinációjuk idején kivétel nélkül neki ajánlották első helyen disputációjukat. Közkedveltségét mutatja, hogy két jegyzetét, a Tanító és Cáfoló Theológiát (1679) és a Szent Históriát (1681) a diákság saját pénzén (coetus) adta ki. Utóbbi posztumusz művéről jegyzi fel egykori tanártársának, Szilágyi Tönkő Mártonnak méltató előszava, hogy Sulpi- tius Severus Sacra Históriájának a magyar történelemre áthangszerelt, kibővített munkáját magyarul is előadta a diákságnak. Ezt művét név szerint is aláírta a senior, a contrascriba, az öt cantor, és a hat collega (publicus praeceptor).150 A magyar nyelvű oktatás a Collegiumban még jó száz évig unikumnak számított, még az egymás közti társalgás nyelve is obiigát módon a latin volt. Annak ellenére, hogy Martonfalvi a homiletikát magyarul is oktatta, alig maradt fenn tőle magyar nyelvű munka: csupán a Medulla első részének részletes exegézise, Veni mecum címen a sárospataki könyvtár kézirattárában, illetve egy tipikusan puritán prédikációja, melyet veje, Debreceni Ember Pál Szent Siklusának mellékleteként másodszor is kiadott.151

'48 ZOLTAI 1903a, 135-137. - A lelkészi omátus ábrázolásának elemzését Id. a II/A. 2) fejezetrészben.

*49 Hosszú idő után két munka ad rövid összefoglalást egy-egy szempont alapján, irodalomtörténeti-retorikai (BARTÓK 1998, 219-234.), illetve teológiai-egyház- történeti oldalról (BARÁTH 2000, 5-7.). Sem az előbbi rendszeralkotó igényű elemzése, sem az utóbbi reprezentatív indíttatású áttekintése nem merítette még ki a téma gazdagságát (ld. a művekről készült recenziókat, IMRE 2001, 138.; CSORBA D. 200id, 155.).

!5° MARTONFALVI 1681, **3r.

15* 1 UŐ., 1662; UŐ., 1663/1700,1. sz. melléklet. - Itt kell megemlíteni egyik tanítványának megjegyzését, hogy látta Martonfalvinak a blasphemiáról írott munkáját diákkorában a diáktársak kezében (SZENTPÉTERI 1699, Asr.); illetve Csuthy Zsigmondnak a 19. században állítólag volt kézirata Martonfalvitól (Halotti beszéd II. Rákóczi György felett, és egy gályarabokhoz intézett levele), idézi: BARÁTH 2000, 6-7.

55