Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja - I/B. 2) Az egyházi vezetés

I. A 17. század végi Debrecen szellemi horizontja 30 éves kora után írt egy homiletikai szakkönyvet, három exegetikai munkát latinul és egy magyar kegyességi művet, majd több mint 20 év hallgatás után adott közre egy kötetnyi angolból fordított zsoltárprédikációt.113 Az Idvösség kapuja című művének beköszöntő versei közt található verses önéletrajza (Author loquitor címen) is inkább szociális énjét, a közös­ségért végzett tevékenységét hangsúlyozta.114 A „Töröknec, Tatárnac köntö­sét megfogtam (...) Evangeliumnac szabad folyásáért” a tractusban lévő lel­készek és árvagyülekezeteik ügyében végzett követjárásait jelenítik meg (5-6. vsz.), illetve azt a munkáját, hogyan szerzett lelkészt a Collegiumból az elhagyott településekre (9. vsz.). A bujdosók és elüldözött lelkipásztorok mentése, elhelyezése embert próbáló feladat volt. Nógrádi utalt arra a nélkü­lözésre (7. vsz.), amit földi viszonyok közt nem lehet kellően megfizetni, jól­lehet, mint esperesnek lett volna lehetősége másik szolgálati helyet választa­nia. A jó ügy melletti elkötelezettség és ugyanakkor a személyes büszkeség is lehet oka a fenti elszólásnak. Természetesen az örök dicsőség kárpótol min­den földi nyomorúságért, másrészt a közösség, a város hírneve: „Debrecen- nec hire megmarad örökké” (9. vsz.). A klasszikusnak mondható (biblikus és humanista eredetű) lezárás azért érdemel több kifejtést, mert a klerikusoktól szokatlan ezeknek a célok­nak az érvrendszerbe építése. Megállapítható, hogy támogatta az egyházláto­gatás (canonica visitatio) rendjét; sőt egyházmegyénként éves adót szedett be, melynek felhasználását közcélokra különítette el (tanítóállítás, diplomá­ciai kapcsolatok, Bibliavásárlás, könyvkiadás, stb.), és ezt a kerületi közgyű­lés iratai közt is feltüntette.115 Itt szükséges megjegyeznünk, hogy olvasható ítélet a szakirodalomban arról, hogy az egyházlátogatások határozott abszo­lutista törekvésként ítélendők meg,116 ugyanakkor a török dúlta országré­szen Nógrádinak ez a fenti cselekedete ecclesiologiai szempontból érthető. Az már más lapra tartozik, hogy külön propagandát kellett felvonultatnia en­nek reprezentációjához, mellyel a kortársak már nem tudtak azonosulni. A kivívott és megérdemeltnek vélt dicsőségvárás, a tisztelet megadása már a kortársaknak is szemet szúrt. A Nógrádi halálát követő debreceni partiális n3 Elveszett homiletikájának kérdésével, egyéb ránk maradt latin és magyar nyelvű munkáival már foglalkozott a szakirodalom, ld. BARTÓK 1998, 211-219. u4 NÓGRÁDI 1972; RMKT XVII/10, 76-77. 113 Az 1665-88 közti taxák listáját nem Komáromi Csipkés György, a generális no­tarius keze jegyezte le, hanem egy későbbi jegyző, Id. TtREL 1.1. a) 2. k. 114-116. 116 GÚDOR 2000,183. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom