Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
MELLÉKLETEK - B) Az 1657-es romlás egyik toposza (II/A. 4. ponthoz
Melléklet Ollyan ez, mint amaz tizenkét efztendőtűl fogva vérfolyásban finlő afzfzony. Luc. 8. 43. Oh fzegény beteg Haza! Bezzeg nagy, mint a’ tenger a’ te nyomo- rufagod, kicsoda gyógyít meg tegedet? Sir. 2. 13. n. Haß[on], Oktató intés. De nem, elég a’ beteget fzánni s’ mondani: jaj fzegény, hanem Orvos kel[l] a’ betegnek. Flaftrom a’ febefnek. Hova kellene azért igazítani ez fzegény hazát gyogyuláfért?” B.2) A toposz intertextuális megjelenítése három prédikátornál5 Medgyesi Pál Id. Köleséri Sámuel Szentpéteri István “Oda vagyon Egyptus, oda Erdély s Magyarország jobb részént, s mégse akarjuk magunkat megeszmélni.” Oh ragadományra s prédára jutott Édes nemzetem! Oh úton járók Sák- mánnya szegény Magyar haza! Mire hozának tégedet a te bűneid! Ah nyo- morúlt Nemzet, ki lelked- ben, testedben s javaidban ragadoztatol!” „Itt nem ohatom, hogy keferveffen fel ne kiál- csak: Oh ragadományra jutott Édes Nemzetem! Oh utón járok Sákmánya fzegény Magyar Haza! Mire hozának tégedet a’ te Bűneid. Ah nyomorult Nemzet, ki lelkedben, tettedben s’ javaidban ragadoztatol! Ki adott téged ragadományra? A’ Jehova. Miért? Mert fokképpen vétkeztél az Ur ellen, lm az Úr is az utón járóknak fákmányul adott tégedet, Solt. 89. 42.” „Elmerem a Farahó szolgáival mondani: Mégis nem vettedé eszedben; hogy Egyiptom (Magyar- ország) elveszett? Oh ragadományra s prédára jutott Édes nemzetem! Oh úton járók Sák- mánnya szegény Magyar haza! Mire hozának tégedet a te bűneid! Ah nyo- morúlt Nemzet, ki lelkedben, testedben s javaidban ragadoztatol! Bezzeg nagy mint a tenger a te nyomorúságod, kicsoda gyógyít meg tégedet! Oh bűnnek iszonyatos volta, melly az Istent kegyes természeti ellen illyen keménnyé változ- tattya!”6 5 MEDGYESI1660, 3., 17.; KÖLESÉRI 1673, 72.; SZENTPÉTERI1697, B7r. 6 Ez a rész egy ószövetségi hasonlat (BL1933,971.; BSz 1910, 559., 705.), Medgyesi és Köleséri is szívesen alkalmazta, de Szentpéterinek nem kellett feltétlenül tőlük kölcsönöznie, tropológiailag is érthető a használata. 252
