Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
MELLÉKLETEK - A) Nagyari József Apafi-parentációja (I/A. 2. ponthoz
MELLÉKLET A) Nagyari József Apafi-parentációja A Sinai Miklós-féle gyűjteményből (TtREL) származó I. Apafi Mihály fölött elmondott temetési beszédek 2003-ig ismeretlenek voltak. Sajnos a 18. századi szövegközlő nem rögzítette forráshelyét, így nem tudjuk, kéziratos vagy nyomtatott szöveg volt-e az alapja az átírásnak. Az itt közölt szövegrészlet Nagyari József funerációs beszédének egyik számunkra fontos eleme, a textus tudományából következő, a parentált személyre vonatkoztatott része a prédikációnak, az ún. alkalmaztatás.1 A textus (JSir 5,3) az árvaság alakzatait szólaltatja meg Jósiás halálának exegézise kapcsán. „Az mi illeti e szomorú alkalmatosságot, egy két szóval alkalmaztatom. Erdély országának méltóságos Fejedelmi között legtsendesebb, moderatu- sabb, szelidebb Fejedelme volt Nemzetünknek. Jósiásnak, Isten gondviselésének legvilágosabb tüköré volt a mi Istenfélő Fejedelmünk, néhai Méltóságos Apaffy Mihály. Sok szóval nem szollok, nintsen senki közűletek, aki ennek a Hazának édes Attyáról nemhogy gonoszt mondhasson, sőt inkább méltán ne sirhasson, melly ditsőséges emlékezetű Fejedelmi voltának eleitől fogva e szegény Hazának Bethlen Gábor, Rákótzi György. De ma is vágynak, akik ellenek szolnak, de valaki jó lélekkel gondolkodik a mi Kegyelmes Istenfélő Fejedelmünkről gonoszt senki is nem mondhat, bizony még az ellenségi is szánják, akik meghallják ennek a jó Fejedelemnek halálát. Megvallom, ditséretire elég nem vagyok, arról is lelkem esméretivel vallást kell tennem, lelkemnek, szivemnek nagyobb szomorúságában Istennek székiben soha nem állottam, mint most ebben; mindazáltal el nem titkolhatom azt, amit a Tudományban mondék, hogy van oka annak az országnak, Nemzetségnek, akinek Isten jó Fejedelmét elveszi, hogy siijon. Nemes Erdély országa, oda van a te Josiásod! Nem kisebb oka vagyon, hogy sirassad itt jámbor jó Fejedelmedet, s annak szomorú halálát, mint Ju- dának, mikor siratta az ő jámbor Istenfélő Josiássát. Sirhattok méltán 1 A szöveget a Nagyari-filológia kutatójának (GYŐRI 2002), Győri L. Jánosnak a szíves engedélyével tesszük közzé. Az itt következő szövegeket az előszóban jelzett rendszerünk alapján bocsátjuk közre (ez vonatkozik az átírásra és szövegtagolásra egyaránt). 249
