Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D. 3) „Debreceni Bibliaolvasó Kalauz"
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi exegézis pedig láthatólag coccejánus metódust követ. A középkori vagy a pie- tista jegyesmisztika képei előkerülnek ugyan, de kifejtettségük, alkalmaztatásuk szolid visszafogottságot, biblikus értelmezést takar. Czeglédy Sándor megállapítása szerint szerzőnk prédikációi szemléltetik azt, hogy „a puritánizmus szellemi energiái a különböző újkori, részben antropocentrikus irányzatok integrálásával is a nagyobb biblicitás irányába hatnak”.200 Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, mi volt a szerepe a bibliai könyv folyamatos vé- gigprédikálásának. Jóllehet a Bibliaolvasó Kalauznak a lectio continua-szerű szövegkijelölés nem sajátja, jelképesen arra kívánunk rámutatni, hogy a biblia szövege napi élettanácsként élt Debrecenben, és ennek elég jól kijelölhető a kontextusa. A napló szövege vegyes latin-magyar szövegezésű: az egyházi beszédek ugyan magyarul hangozhattak el, a diák számára azonban a terminus technicus-okat, a latinul rövidebben kimondható szófordulatokat egyszerűbb volt latinul, a collegiumi tanítás nyelvén rögzítenie, mint az elhangzás nyelvén. A Collegiumban még a következő századokban is pénzbüntetés terhe mellett tiltották a magyar megszólalást, még ha az magánbeszéd volt is. A vérévé vált latin frazeológia ezért kerülhetett túlsúlyba Ember Pál jegyzetelésekor. Minthogy a naplóban nincsenek lehúzások, javítások, a szerkezete és írástempója is egyenletes, nyugodt munkát rögzít. Az egyes részek magukban megállnak, egységes koncepció alapján rendezettek. A könyv mint tényleges vademecum szolgált: a legfontosabb, emlékezetre méltó gondolatok, jegyzetek összefoglalására. Révész Kálmán egy kisebb közleményében érintette a 17. századi szerző naplójában közölt templomi prédikációknak a pünkösdi ünnepkörben elfoglalt kronológiai rendjét, most érdemes jobban górcső alá venni a prédiká- ciós betét szerkezetét.201 Az elmondás sorrendje és a leírás sorrendje tudniillik nem egyezik meg, bár egyenlő terjedelmű beszédekről van szó. A sorrendben egymást követő első nyolc prédikáció után következik a legutolsó beszéd, a keretet jelzi a kezdő- és záróformula is („Notae in Canticum Canticorum”, „Bono Deo finita est resolutio Cantici Canticorum a Clar. Ecclesiae Debr. Pastoribus”).202 Később egymás mellett található a közbeeső hat beszéd, különösebb jelzés nélkül.203 A két részre bontás oka lehetett, hogy Ember Pál valószínűleg külön, egyéb iratai közé jegyezte le a hallott prédikációkat, és 200 UŐ., 1990,151. 201 RÉVÉSZ K. 1894, 568-569. 202 EMBER 1679-81, 72-112. 203 uo., 131-154237
