Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/D. 2) Életszentség, pietista mentalitás
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi leikéből a’ keresztfán, ama’ kétségbe eséssel küszködő embernek szavaihoz majd hasonló szókat: Én Istenem! Én Istenem! miért hagyál-el engemet? Mát. 27:46. (Votum Authoris:) Oh édes meg-váltó Jésusom! ha Felséged az én bűneimért, ‘s ez egész világ bűnéért, olly ki-mondhatatlan szörnyű kínokat, ‘s nagy lelki háborúkat szenvedett; én, bűn rabja, mindenféle kísérteteknek tárgya, hogyhogy lehetnék üres a’ lelki háborútól? Nem feljebb való a’ tanítvány az ö mesterénél, a’ szolga az ö uránál. Imádkozzál érettem, óh édes Közbenjáróm! hogy hitem a’ szörnyű próbák alatt, a’ nagy lelki háborúkban el ne foggyon: Luk. 22:32”.186 A puritán kegyességi irodalomból ismert unio mystica reguláinak megvan Ember Pálnál is a megfelelője: „Bé-mégyen osztán a’ szívbe a’ Christus az ige prédikáltatása közben, (...) ott derekason fészket ‘s gyökeret vér, ‘s szállást készít magának, mikor a’ szívben hit nemzödik”.187 „Mitsoda jelekből esmérhetni a’ Christussal való egyesülést?” Ennek jegyei: a szív megnyugvása - „mindeneket kárnak és ganéjnak alítasz, tsak ötét nyerhesd- meg” — gyümölcstermő élet - kitartás Krisztus mellett a szorongattatások között is - a szeretet kiáradása.188 A következő kérdés már a certitudo salutis gradusait adja meg: „Miből tudhatnám-meg, ha vagyon-é nékem részem azokban a’ lelki jókban, mellyek a’ Christus érdemes halálával és szent vére húllásával szereztettek?” Válasz: „ha mint a’ bálvány-kö tsak úgy ülsz a’ gyülekezetben; ha az ige hallás közben semmi meg-mozdúlást ‘s buzgóságot nem érzesz szivedben; bizony még nintsen néked Sz[ent] Lelked” - „lelki jók” megjelenése: bűnünk bocsánata, fiúságunk, újjászülettetésünk - mortificatio avagy „lelki környül-metélés, a’ rendetlen indúlatoknak ‘s gonosz kívánságoknak fojtogatások ‘s öldöklések”, „ha meg-gyözettettél bűneidről, azokon kesergesz”, „annyival inkább, ha sírva ‘s igen meg-törödött szível” - vivificatio: lelki jókkal gyakran és buzgóan élni.189 Ezek után intés hangzik el: „Annakokáért, óh te szegény, bűneidnek terhek alatt el-fáradott, ‘s nyögö lélek! hogy életet, meg-újúlást, könnyebbséget és bóldogúlást találj magadnak, jere rejtezzél-el a’ Christus véres szent sebeibe, e’ kö-szál hasadékjába: Ének. 2:14. egyesülj azzal, a’ ki igaz élet, és táplálhat tégedet az örök életre”.190 Az Isten kegyelmi ajándékát elutasító embert illeti a prédikátor a legfájdalmasabb képekkel: „Minden teremtett 186 EMBER 1704-5,111.; UŐ., 1700, 215. 187 EMBER 1700, 49. 188 (70., Qqqßv [504]. 189 UO., 165., 287., 396., 431., Qqq3v-Qqq4r [504-505]. 190 UO., Qqq4r [505]. 234
