Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi - IV/C) A doctrina formái - IV/C. 1) História és fabula
IV. Debreceni Ember Pál hegyaljai prédikációi IV/C) A DOCTRINA FORMÁI ,A prédikáció polifon alakzat (...) hitmagyarázat és profán ismeretközlés, regényes epika és ájtatos líra, érvelő retorika és tudós analógiák, földhöz tapadt naturalizmus és égbetörő eleváció”.69 A prédikátorok által használt példák köre és fogalma is elég tág: magában foglal formailag elbeszélő illetve szentenciózus, tartalmilag pedig bibliai és világi példákat egyaránt. Tüskés Gábor meghatározása nyomán azt mondhatjuk, hogy „az exemplum nem tartalmilag, vagy formailag, hanem kizárólag funkcionálisan meghatározható szövegegység. Alapvető feladata, hogy érvelési, bizonyítási eszközként kézzelfoghatóvá teszi az elvont tartalmakat”.70 IV/C. 1) História és fabula Több különböző történet egymás mellé kerülésében, „a bibliai történetek összeszövődésének hátterében nem a népköltészettől megszokott analógiás, szublogikus újjáteremtés állt, hanem a teológiai műveltség által megalapozott erkölcsi nevelés törekvése”.71 Lajstromszerűen tűnnek fel a coccejánus szövegmagyarázatokból ismerős panelsorok, pl. Jézus és a 7-es szám titokzatos kapcsolata (7 confessio, szenvedés, szólás, vérontás), a középkori prédikációk alapelemeként ismert allegóriák, pl. a galamb-katalógus.72 Rövid, szentenciaszerű példái akkor válnak bővebb kifejtésűvé, amikor az exemplu- mok érintkeznek a zsidó misztika, vagy a rabbinikus irodalom témáival. Legkedveltebb szerzője John Lightfoot (1602-1675), aki Horae Hebreae et Talmud című négy kötetes művében a Biblia talmudista és rabbinikus érintkezési pontjait szedte össze nagy alapossággal. Előszeretettel idéz még Jacob Alting, Bockhart, Buxtorf és Leusden műveiből. A zsidó misztika és a coccejánus exegézis összekapcsolódásának egy mintapéldája: az Angyal az Ótestamentumnak, Krisztus az Újtestamentumnak a közbenjárója.73 69 LUKÁCSY 1994a, 52-53. 70 TÜSKÉS 1992,141. 71 DÖMÖTÖR 1985,16. 72 EMBER 1700, 143., 399. - Ember Pál a számmisztika terén nem esett túlzásba (mint az anglikán Prideaux, ld. KECSKEMÉTI G. 1998,101-104.), itt a példák kegyes applikálásának hátterét szolgáltatják. 73 KECSKEMÉTI G. 1998,107. 207
