Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/C. 2) Homiletikai ortodoxia
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi tisztelik, és Manfred Josuttis hasonló metodikája folytán a beszédtett-elmé- let 20. századi teoretikusával, Austinnal hozzák rokonságba.179 Debreceni Ember Pál hatalmas forrásmennyiséget mozgatott, amikor a magyar protestáns egyháztörténetet szerkesztette. Mint az köztudott, munkája nemcsak egyház-, hanem liturgia-, könyv- és művelődéstörténet is egyben. De sajnos homiletikai iránymutatást nem tartalmaz, csak néhol hagyott hátra megjegyzést prédikációkról (Melius, Komáromi Csipkés, ill. a casuisti- ca kapcsán). Unokájának, Szatmári Paksi Istvánnak a tudása sem maradt el az ő rendszerező képességétől, debreceni collegiumi professzor lett, és az 1773-as teológiai előadását, mely az egyházi irodalom szakkönyveinek katalógusát rögzítette kéziratos másolat tartotta fenn. Az általános részben az ajánlott olvasnivalók közt van feltüntetve Hyperius két 17. (Gausenus, Heidegger) és két 18. századi (Buddaeus, Mabillon) író neve mellett az alábbi kontextusban: „Ex Reformatis Laudem meretur maximo omnium suffragio Andreas Hyperius natione Belga, Theologus ohm Marpurgensio Sec. 16. Libro, quem nominat Theologum, seu de natione studii Theologici Basileae Ao. 1556. et 1572. in Octavo. Optandum esset, ut legi posset a plerique, sed liber rarus est”.l8° Ez a szövegismeret továbbélhetett kéziratos formában a debreceni Collegiumban (ugyanis ez az összeállítás a meglévő könyvekre alapozva született), de ismerve a 16-17. századi magyar református iskola pedagógiai kultúráját (a szóbeliségen alapuló, memoriterek, diktátumok visszaadására építő módszert), akkor kijelenthetjük: nem biztos, hogy olvasták, de tanulhatták a diákok Hyperius homiletikáját.181 A magyar homiletikai irodalom nem rendelkezik bőséges történeti feldolgozottsággal. A19. századból Tóth Ferenc és Zsarnay Lajos Paptanai után csak Kun Bertalan és Tóth Mihály Egyházi szónoklattanai majd ugyanazt emelték ki, ami 1-2 lapra redukálta a történeti részt, s ott említette a német homiléták közt Hyperiust, Reuchlin, Erasmus és Melanchthon társaságában.182 Kovács Albert „az első rendszeres Homiletika” névvel illette az 179 WINKLER 1992, 27-28. 180 SZATMÁRI PL 1773,16. 181 Tóth Béla kutatásai alapján nemcsak Martonfalviék nemzedékére, de Maróthi tanáraira is ez a módszer volt érvényes (TÓTH B. 1994, 28.), így tisztán a tankönyvek alapján hiba volna ítélni a kor ismeretanyagáról (ld. GAÁL 1988, 598.). így éppen a praxis is fenntarthatta a szövegismeretet, minthogy manapság sem feltétlenül az iskolai tankönyvek szerint tanítunk, vagy prédikálunk. Kecskeméti Gábor pedig a kora újkori halotti prédikációkról szóló monográfiájában szögezte le, hogy nem az elmélet, hanem a szokás szerint haladtak a magyar puritán prédikátorok (KECSKEMÉTI G. 1998,105.). 182 KUN 1855, 6.; TÓTH M. 1878, 224. 185
