Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/C. 2) Homiletikai ortodoxia

III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi

III/C. 2) Homiletikai ortodoxia

Szerzőnk a magyar prédikációelméleti terminológiát mint ‘doctissimus’ prédikátor alkalmazta, a művek homiletikai rendszeressége végig jellemzője maradt köteteinek. Mindig közölte a különböző részeket, alpontok neveit, ezek sorrendjét precízen betartva. A kötetek elején szerzőnk minden esetben Chrysosthomost idézte, aki exegétaként előnyben részesítette a Biblia literá- lis és historikus jelentését. Szentpéteri hűen követte példaadóját: az allegori- zálást kerülte. Beszédei inkább érzelmi, mint logikai meggyőzésre törekedtek, ezért a tanítás, amely a morális célok megvalósulását biztosítja, háttérbe szorult.172 A mai olvasó számára több ízben is indokolatlanul durva beszédeinek a hangneme. Ezt erősíti a prédikációk (főként az Ördög szára bordája esetében) stilisztikai és homiletikai értelemben vett szétválása: a hasznok óriási méretűre felduzzadt rettentő és feddő részének jelzett vulgaritása szembenáll a többi rész túlontúl, szinte a szájbarágósságig leegyszerűsített nyelvével. A Martonfalvi-tanítvány Szentpéteri István személyes vagy közösségi indíttatásból, de az egyszerűbb prédikációs formát választotta: győzött a „bévött szokás”.173 A prófétálást szűkebb, köznapi értelemben használta: prófétai dörgedelemként hangzó mondataiból hiányzik a kérűgma elhagyha- tatlan tartozéka: az Isten gyógyító igéjének hirdetése, a vigasztalás, a sebek bekötözése.174

Martonfalvi homiletikájában (35. caput) a prédikáció elkészítésének módjához logikai megközelítést ajánl a szerző: (Fundamentum:) Ige, Summa, El-osztás; Tudomány: Magyarázat, Tanúság, Tanúság Okai. Szentpéteri- nél már az El-kezdés tézise ellentétpárból áll, a Részek ennek megfelelően osztódnak, azon belül később tovább szintén két részre. A Magyarázat kátészerű felosztása is megszokott jelenség: Tagadás- és Állatásképpen állnak egymással szemben a kétséges teológiai kérdések dubiumai és argumentumai. A Tudomány újra összefoglalja az elhangzott tézis rövid, definíciószerű megfogalmazását, majd a szillogisztikus érvelés rendszere alapján a genus után annak speciesét, s annak két részét magyarázza. Az eseti eltévelyedésnek a fokozatai után pedig a szerző a Tudomány Okaiban kifejti a szokásnak

J72 KECSKEMÉTI G. 1995, 572.

*73 BARTÓK 1998, 239.; A mindentudó pozíció észlelhető a pálos szerzetes, kuruc prédikátor Csúzy Zsigmond beszédeiben is, aki szintén felülről beszélt, és kedvelte a vulgáris nyelvhasználat megcirkálását. Ld. LUKÁCSY i994d, 220-221., 226-229.; MERCS 2007, 83., 92-96.

!74 RAVASZ 1915.

183