Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/B. 3) Élet és ítélet
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi magát, sem annak füstit, bé nem vonod, s el nem nyeled, hanem bé-szivod, s meg ki-bocsátod büdös szádon, sem pedig nem applicálod”. A nemzetközi szakirodalom érveit mozgósítva exemplumait főként a fabulák közül válogatta (Hondorff), de szerepel itt az „Americai patum” említése mellett még dohányzás előtti és utáni fohász is több oldalon keresztül.123 Szentpéteri István mindig a kegyes élet megélését kérte számon hallgatóságától. A prédikátor a legszigorúbb módon elhatárolta magát a rossz szokásokon alapuló életmódtól: ami nem tisztességes, vagyis nem keresztyén, tehát Istenellenes. „A Dohányos paraszt embernek semmi gondgya nincsen az Isten tiszteletire, házában-is nem jut eszében a könyörgés, minden esze, kedve, gyönyörűsége csak a dohány, úton, útfélen, jártában, keltében szüntelen füstölög, amikor dolgozik-is nincs arra gondgya, hogy az Istent hívja maga mellé segítségül, hanem csak a Pipán, kapáll, kaszáll, gyűjt, nyomtat, fát vág, örökké száján az Ördög szára-bordája. El-mulattyák az üdnepi-szentelé- seket, az Isten házában való bé-meneteleket, ott ők igen ritkán jelennek- meg. Egy szóval meg-mondva: azt mondgya az ő szivében, hogy nintsen Isten”. A gondolkodásmódjára jellemző, hogy az enthymémák rendszerét működtette, és bizony ez sokszor félrevitte az érvelést.124 Jellegzetes példa „Kábái Peti” esete: a nikotinfüggő fiatalember még halálos ágyán sem hajlandó imádkozni, könyörögni az Istenhez; a végkövetkeztetés: meg is halt.125 Más prédikációiban még ennél szélsőségesebb véleménnyel is találkozunk. A bűnök előidézőinek tartotta a kor a züllött katonákat. Tőlük származtatták a szörnyű istenellenes káromkodást; másrészt dévaj kihágásaik nemcsak a helyi és általános szokásokat sértették (csendtilalom, vasárnapi pihenés), hanem a társadalmi kötöttségeket felrúgva erkölcsi züllésnek adtak táptalajt (sok válás, eldorbézolt családi vagyon). A lelki- pásztor természetesen elítélte mindezt, azonban megnyilatkozásai néha egyenesen fatalista jellegűek: „ha a káromkodó Magyar katonákat mind megölnék, egy ezerből tiz alig maradna. De hallódé? ha te meg nem öleted, megöleti Isten őket (...) vagyon elég Német, Török, Tatár, Rácz, stb.”.126 123 SZENTPÉTERI 1712-13, 50V., 57r-59v., 6sr-v., 7IV. 124 UO., 23v-24r.; „Egy megmozdíthatatlan erősség: aki bűnt cselekszik, az ördögtől vagyon [1 Ján. 3:8]. Aki dohányozik, bűnt cselekszik [ennek kifejtése a leírt 7 prédikáció]. Tehát aki dohányzik, az ördögtől vagyon.” (I/O., 2v.). Sőt: „aminé- mű te-is Tabbacco-helluo [‘dohány-élvező’] vagy; hogy ne mondjam practicus atheus vagy: Isten az elmét megvilágítja, az akaratot nem” (UO., 75T.). 125 UO., 67r—v. 126 UŐ., 1699, D2v. 169
