Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi - III/B. 1) Regula fidei
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi A középkori, katolikus eredetű szokások a ‘babonáskodás’ (superstitio) nevezet alá tartoznak, az ál-vallásgyakorlatot pedig a prédikátor, mint a korabeli szerzők általában a ‘színes’ (színei) jelzővel illette.49 A élet megítélésének megközelítése szintén kétoldalról történik: a világi szférát az általános emberi cselekvésformák és szokások (közdolgok) és a vallásos lelkületű cselekedetek (környülálló dolgok) tagolják. A17. századi élet különböző szintjein megélt vallásosságáról kapunk ezáltal értékes lenyomatot: a liturgiától az egyházi ünnepeken és egyéb jeles napokon át a hétköznapok vallásosságáig. III/B. 1) Regula fidei A bűnkatalógus, majd etikai kódex felállítása terén szerzőnk nem tér el a reformáció korabeli hagyománytól. ,A Táncz kiirtásának módja: 1. Praedika- tiókban és Catechezisekben feddetni. 2. privatim jó eleve meginteni, aztán publice is. 3. Úrvacsorától eltiltani, be nem engedni. 4. Egyházi fenyíték által (ha Presbitérium volna az Ekklésiákban, de oh! tsonka a mi nyomorúlt hazánkban a Christus országa): feddés és dorgálás, suspensiók, kirekesztés. 5. Synatokban lőtt dekrétumok”.50 A korból ismert az 1694-es olaszliszkai egyházi regulák gyűjteménye, melyet csak az összehasonlítás kedvéért érdemes citálni, tudva azt, hogy a fentiek egy fejlett mezővárosi világot jellemeznek, míg szerzőnk az életét túlnyomórészt bihari falvakban töltötte.51 A liszkai regulák nem említik külön Szentpéteri első pontját, mivel az első két kategória az intés alá tartozik, és az utolsó pontot sem, hiszen ahelyett állították össze a szabályzatot. Elsőként a gyűjtemény, majd szerzőnk javaslatait jelöltem (a mindkét helyen meglévő eseteket kurziváltam). Hasonló, egyezményes az ítéletsor a dogmatikai alapismeret tárházához tartozó szövegek ismerete és az egyházfegyelem dolgában. Előbb intés, Úrvacsorától való eltiltás, majd excommunicatio, s végül kirekesztés járt azért, ha valakinek hiányos volt a tudása az Úri ima, Hiszekegy, Asztali áldás és a Tízparancsolat esetében; ha nem látogatta a Szent Gyűléseket, könyörgéseket (az Istentiszteletet elmulattyák); illetve amennyiben eretnek nézeteket terjesztett tudatlanságból (hamis tudománnyal, váddal viszályt keltenek; 49 SZENCI MA. 1604/1994. 50 SZENTPÉTERI 1697, D5V-D7V. 51 Olaszliszka Egyházközség 1694-es Regulái. Lat/m. kiadás 26 pontban (1728). = TiREL R. D. IV. 3/5. 152
