Csorba Dávid: "A sovány lelket meg-szépíteni” Debreceni prédikátorok (1657-1711) - Nemzet, egyház, művelődés 5. (Debrecen, 2008)
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi
III. Szentpéteri István hajdú-prédikációi olvasása, a közösségi éneklés, imádkozás, laikusok által tartott házi istentisztelet),4 melyeket a korabeli prédikációk és a mai retorikai illetve egyháztörténeti, gyakorlati teológiai szakkönyvek értékelései egybehangzóan protestáns és reformátori gyökerű sajátosságnak tartanak.5 Szigeti megállapításaiban ugyanakkor nem vált el élesen egymástól a puritán és a pietista jellegű kegyesség sem formai, sem tartalmi szinten. Ez a fejezet ezért egy elfeledett prédikátor életművének elemzése révén — különös tekintettel, az Ördög szára bordája című eddig eltűntként kezelt ismeretlen művére - mutatja be a magyar református kegyesség egyik arculatát.6 Szem előtt tartottuk, hogy mennyire egyedi Szentpéteri István kegyessége (III/A, ill. az exkurzus), és mennyi belőle a korszakának vagy a közösségeinek a jellemzője (III/B. 2). Vizsgáltuk azt a kérdést, hogy volt-e a kortársak szemléletében teológiai egység bűn és büntetés kérdésében, hogyan értelmezték a megtérést, összeállítottak-e az élet egészét érintő etikai kódexet? (III/B. 1) Ha morális disztinkciók születtek, fontos tudni, hogy milyen volt a kapcsolattartás egyházi és világi intézmények között, a média és a hatalom között (III/B. 3). Minthogy Szentpéteri esetén a folklórjegyek, közmondások, szólások, sőt a „vulgus” nyelvi formák a prédikációk nyelvezetének meghatározó elemei, esetenként sablonjai, ezúttal azt is kutattuk, hogyan öltött testet teológiai világképében és homiletikai rendszerében a népi tradíció (folklore) beszédmódja (III/C). A prédikációk közegének megértéséhez forrásként használtuk mind a korabeli városi és egyházi bíráskodás ítéleteit, mind a tárgyi folklórnak a Bihar vármegye az anyagi kultúrájára vonatkozó kutatásait (ld. a Balyik-pohár esetét a III/B. 2) részben). 4 SZIGETI 1981,15. 5 KÖLESÉRI 1682a; UŐ., 1682b; BODONHELYI 1942,174-175. 6 Zoványi Jenő Dohány doha néven tüntette fel, mint feltételezett, de általa el nem ért kötetet (ZOVANYI 1977, 594.), Nagy Géza is csak ‘állítólagos’ létezéséről tudott (NAGY G. 1985, 24.). A TtREK kézirattárának két példánya is van belőle: R 618 teljes, és R 702/ee, mely az előbbi kötet első prédikációjának korabeli, betűhív másolata. Jelen esetben a teljes szövegcorpust tartalmazó tizenhatodrét, bőrkötésű, 156 lap terjedelmű kis kötetet, az R 618 jelzetűt idézzük, SZENTPÉTERI 1712-13. Ezt a munkáját használták már a 17-18. századi kéziratos prédikációkban megjelenő népi hiedelmek néprajzi feltérképezésekor (SÉRA-SZALÁNSZKI 2002) legújabban pedig szöveghű kiadása is elkészült (SZALÁNSZKI 2008). 140
