Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)

Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis

Egy fordítás háttértörténete (Kp

előtt celebráltatik az vásár, mihelyt az Isten házából kimennek, mindjárt az adásban vevésben egyveledvén, elvész minden devotiójok, melyre az Isten igéje által az Templomban gerjedtenek, sőt most is mondok sokaknak oda az vásárra vagyon szívetek etc. Az a vásár Nagyságos uram oly istentelen vásár, hogy az egész oláh vidékség begyűlvén, az Istennek egész napján rettenetes dorbézlásokat, rikoltásokat, szörnyű szitkokat, vagdalkozásokat stb. művelnek, és bizonnyal minden azt a dolgot tudó Istenfélő embernek ítéleti szerént sokkal nagyobb több gyalázatot tesznek az Istennek szent nevén azon az ő szent tiszteletire önnön magától rendeltetett napon, hogy- sem egész hetetszaka. Mellyhez képest, mikor én ott Tanító voltam, mindaddig s addig, hogy elhagyattam vala vélek, két egész esztendők alatt szombaton tartottak vásárt mindennemő hátramaradások nélkül [..,].”16 *

Meglepő módon ugyancsak Szilágyi Sándor egyik levélközlése kínál lehetséges választ arra, hogyan, miképpen tudta Medgyesi - ha szövegbővítésekkel is - az eredeti szöveg szelleméhez, szerzőjének vérmérsékletéhez, kifejezésmódjához híven tolmácsolni a Bayly-féle eredetit. A kérdéses levélnek Medgyesi Pál nem a szerzője, hanem a címzettje. Lorántffy Zsuzsanna, az özvegy fejedelemasszony írta Munkács várából, 1659. augusztus 14-én, egykori udvari papjának, aki Zsuzsanna idősebbik fiának, II. Rákóczi Györgynek szerencsétlen kimenetelű lengyelországi hadjárata után átpártolt az új fejedelemhez, Barcsayhoz.

A sértett egykori patróna fia védelmében önzéssel, pozícióhajhá- szással vádolja korábban oly sokszor megoltalmazott papját, mi több, azzal is, hogy a presbiteri rendszer kiépítésén is kizárólag önös érdekből fáradozott: „Kegyelmed levelét vöttük [...]. Értjük bőbeszéddel való írását. A mi illeti maga recognitióját, a hol jó kegyelmes Asszonyának ír bennünket, azt nem tagadhatja, mert a dolognak valósága tészen róla bizonyságot: mikor szenvedési voltának, gondolván a mit maga viselése mutat, belső indulati is azt tartják, szánakoztunk rajta, de immáron tapasztaltuk, nem az presby- teriumnak, hanem maga privatuma szereteti és affectuma vitte arra, a mit cselekedett, mely nem ahhoz illendő presbyteriumi gyümölcs [...].”1?

A Lorántffy-levelet közlő Szilágyi Sándor kísérőtanulmányában kibővíti Medgyesi bűnlajstromát: „Ezen idők irodalmát az egyházi irodalom minden ágában nevezetes munkával gazdagította Medgyesi Pál, eredetiekkel és fordítottakkal egyaránt, s a ki különben az irodalmat, ha nem is egészen, de nagy részben agitatori (kiemelés tőlem, P. É.) működése s egyházreformátiói törekvései előmozdítására használta fel. Kiváló eszű ember volt, de kíméletlen s a gőgösségig önérzetes, nagy tudománnyal, széles

16 SZILÁGYI Sándor: Medgyesi Pál levelei, (Medgyesi Pál levele Rákóczi Zsigmondhoz, Gyula- fehérvár, 1649. augusztus 23.), Erdélyi Protestáns Közlöny 1876. 307-308.

u SZILÁGYI Sándor: Medgyesi Pál életéhez, (Lorántffy Zsuzsanna levele Medgyesi Pálhoz, Munkács, 1659. augusztus 14.), Protestáns Szemle 1890.151.

13