Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat Egy elfeledett prédikáció margójára
Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat cKp mát, s így bármely más puritán szellemű igehirdetésnél jóval „szalonképesebbet”. Vagyis olyan szöveget, amely - bár prédikációnak készült - a lelkiek helyett inkább az evilági történésekre, II. Rákóczi György politikájának hibáira irányította a figyelmet. Másfelől viszont az egyházi kötődésű kutatók számára sem lehetett (volna) könnyű és hálás feladat egy olyan prédikáció vizsgálata, amely az amúgyis annyit ütött-vert-kárhoztatott eklézsia hibáira, gyengeségeire, fonákságaira, a hittestvérek közötti békétlenkedésekre figyelmeztet, még ha több mint 300 esztendő távolából is. Lássuk ezek után először röviden Zoványi egykori, igen körültekintő és alapos, de kizárólag egyháztörténeti, legkevésbé sem irodalomtörténeti, s Medgyesi angol modelljét, William Whitakert meg sem említő elemzésének néhány fontos részletét: „Medgyesi [...] egyáltalán nem volt barátja a zsinatolás eszméjének. Alaposan kiismervén már a csupa lelkészekből álló zsinatok szellemét, végképen nem várt semmi jót a tervbe vett nemzeti zsinattól sem, s már előre kifejezést adott annak az elhatározásának, hogy nem fogja annak döntéseit magára nézve irányadónak tekinteni. Erre egy 1655. évi jún. 6-án a sárospataki templomban tartott prédikációjával készítette elő úgy hallgatóságát, mint a nagy közönséget, amennyiben t. i. sajtó alól is hamar kikerült Isteni és istenes Synat címmel. A Csel. XV. 1-6 alapján megtagadta benne a régi rendszerű zsinatoknak még a létjogosultságát is, annál inkább végzéseik (azaz: s még inkább végzéseik! P. É.) irányadó és kötelező jellegét.”6 7 Ami most, csaknem száz esztendővel később is megdöbbentő Zoványi szövegében: azt leírja ugyan, hogy .Amint látszik egyes adatokból, egyre-másra tartottak zsinatokat is, főképen a zempléniek, amelyeken álladóan a viszályos ügy (t.i. a presbitériumok ügye) lehetett napirenden, és bizonyára még folyvást a régi engesztelhetetlen hangulat (t.i. minden egyházkormányzati újítással szemben) hatotta át őket.”7 Arról azonban nem tesz említést Zoványi Jenő, hogy Medgyesi prédikációja egyértelműen az 1655. május 10-i, tehát az igehirdetés napjához képest mindössze négy héttel korábbi debreceni közzsinat eseményeire reflektál, amelynek sorrendben első számú „fővádlottja” bizony éppen Medgyesi Pál volt, az ugyanitt elmarasztalt négy váradi lekész, Szikra István, Nagyari Benedek, Kovásznai Péter és Rivulinus (Nagybányai) Ferenc,8 s elsősorban a pataki szolgatárs, a harcias Tolnai Dali János mellett. Fekete Csaba kollegiális segítségének köszönhetően az alábbiakban pontosan tudom idézni e híres-hírhedt zsinatnak a Tiszántúli Református 6 ZOVÁNYI Jenő i. m. 322-323. 7 ZOVÁNYI Jenő i. m. 325. 8 CSERNÁK Béla: A református egyház Nagyváradon, 1557-1660, Nagyvárad, Királyhágómelléki Egyházkerület, 1992. 200-207. (Váradiak az 1655-ös debreceni zsinat előtt. c. fejezet.) 74
